Zajlik a nyilvános gondolkodás a Fidesz vereségéről az alábbi két posztban is... (Tallián Hedvig ajánlója)
- dombi52
- máj. 29.
- 3 perc olvasás
Pokol prof. háromszor...
A Magyar Nemzet megmentése valójában a végső cél minden ellenérdekű, felhabosított hisztériával szembe menve. Hozzászólásommal ezt igyekeztem jelezni...
Okozás-narratíva
Hallgatom a balos teoretikus választási Fidesz-vereség okainak magyarázatát egy új youtube videóban, és ‒ elégedetten a vereséggel ‒ úgy magyarázza a dolgokat, hogy a Fidesz-vezérkar az utolsó órákig titkolta a választó tömegei előtt a vereség közeledtét, és ezért ez végleg összezúzta hívei hitét. Kész, vége, ebből a Fidesz már nem nem tud felállni, ezt nem tudják a tömegek megbocsájtani Orbán Viktornak, és az MSZP 2010-es veresége, majd fokozatos széthullása kismiska ahhoz képest, amin most a Fidesz elindult.
Ehhez képest a vereség természetesen Magyar Péter egyszemélyes attrakciójának hibás leértékelése volt a Fidesz-vezérkar részéről, nem egy tömegek becsapására irányuló tudatos machináció. A bolond csapja be tudatosan magát, és Orbán Viktor nem gyengeelméjű. A Tisza-kormányzás és az ezt végző sebtében összeszedett kormánycsapat, súlyosbítva Magyar Péter máris megismert tombolásaival az Országgyűlés ülésein ‒ miért lenne más a kormány ülésein? ‒ szóval
ez a vereség csak pillanatnyi állapot, fel lehet ebből állni.
De érdekes ez a balos vereség-okozási narratíva, és a Fidesz végleges eltakarodási képbe állítása. Nincsenek ártatlan történetmesélések és prognózisleírások, de csak tompán hallgatva az ilyet, a suttogó propaganda keletkezésének engedése lenne, amíg szép csendben csak elterjedne, és evidenciává válna.
Mit is tudott a Fidesz-vezérkar a választás előtti napokban az esélyekről
Jók az itteni csörték a bejegyzések kommentjeiben, mert előző bejegyzésemben a balos teoretikus videójában elővezetett „a Fidesz-vezérkar tudatosan becsapta a tömegeit, mert tudta a vereség eljövetelét, ám csak áltatta őket!”-tézist irracionálisnak minősítve, egy úr kommentjében hevesen erősítgette Böcskei úr igazát, és így utána néztem. Tudtam, hogy már pici gyerekkora óta általam ismert jobbos influenszer tíz segítővel egy 96 egyéni kerületre kiterjedő felmérést készített tavaly szeptemberétől kezdve és az utolsót most márciusban végrehajtva, és enyhe fideszes győzelmet jósolt egy cikksorozatban a választásokra. Most alaposan kifaggattam, hogy miként tévedett ekkorát, és jelezte, hogy a kérdezőkkel a falvak, városok főterein arányosan életkor és férfi-női megoszlásban kérdezték az emberek válaszait várható szavazási döntésükről, és tényleg enyhe fideszes többség bontakozott ki összességében a válaszokból, ami 55 versus 45% a Fidesz javára képet mutatott még az utolsónál is március elején.
Ő most utólag az utolsó hetekben a dolgokat a Tisza javára billentő titkosszolgálati Szijjártó‒Lavrov beszélgetés kiadását,
majd ennek folyamatos sulykolását a nyilvánosságban, továbbá Pálinkás százados leleplező sztoriját és hasonló, Fidesz számára kedvezőtlen eseményekkel magyarázza a végső átbillenést, és a Tisza 60 és a Fidesz 40%-át, ami a győzteskompenzáció miatt földindulásszerű Fidesz-vereséget hozott a megszerzett képviselői mandátumokban. Itt tartunk a megértésben, és hogy miért tévedhetett ekkorát a Fidesz-vezérkar.
A Fidesz nemzeti fordulatával szakítás
Mai hír: „Navracsics Tibor szerint ők tudnák legyőzni Magyar Pétert 2030-ban” (ATV)
Navracsics Tibor már az új, második Köztér-interjújában beszélt arról, hogy ő nem szereti a nemzeti jelzőt a politikában, és szakítani kellene a Fidesznek is a nemzeti vonallal, helyette visszatérve a ’90-es években ettől való elzárkózásra és a polgári vonal melletti kiállásra. Ez egyáltalán nem új nála, egyszer a 2006-os választás előtt Lezsák Lakitelken vele együtt és Pozsgay Imrével engem is előadásra kért fel, és az ülést kezdő előadóként Navracsics azzal kezdte a nemzethez való politikai viszonyát tisztázandó ‒ nagy meglepetésemre ‒, hogy „Pokol Bélához képest én bizonyára nem tartozom a radikálisabb nemzeti irányt képviselőkhöz”. Úgyhogy azóta tudom ezt. Most bejelentkezett burkoltan a Fidesz jövőjét meghatározók közé, és a miniszterként nyugodt stílusa miatt is nagy polgármester-kedvelői kört gyűjtve maga köré, biztosan támogatói is lesznek.
De kár lenne harminc évet visszamenni, ha ő meghatározóvá tudna válni, így én csak Orbán Viktor kitartásában tudok bízni. Bár én
egészen közelről láttam 1995-től, hogy Orbán milyen nagy óvatossággal nyitott végül a polgári („kinn is vagyok, benn is vagyok!”) akkori fideszes pozícióból, tudva, hogy addig nem látott globalista támadást fognak kapni a nemzeti politika felvállalásával.
Tényleg kaptak, végül még nagyobbat, mint amitől akkor tartott, de Európa globalista elitjei a kulturális és civilizációs öngyilkosság felé haladva kiprovokálták a nemzeti politika összeeurópai felerősödését, és mára
épp Orbán Viktor hathatós erőfeszítései révén a patrióták összefogása komoly európai erő lett. Három legnagyobb európai államban – olaszoknál, franciáknál, németeknél – a legnagyobb pártokat is jelentik.
Ha itthon sikerült is kitúrni a patrióta erőt a kormányhatalomból, de a 40%-os tömegtámogatása a választásokon mutatja, hogy ez csak ideiglenes lehet.
Összegzésem?
Ne kövesse a Fidesz majd Navracsics Tibort a visszafordulási manővereinél,
és ez nagyobb kérdés, mint amivel szemben az ő máskülönben tényleg kulturált kommunikációs fellépései súlyt képezhetnek.
