ZÁRTLÁNC-VÍZIÓ (Gavallér János verse)

ZÁRTLÁNC-VÍZIÓ

Kiszolgált rabszolgák szolgáltatóipara dübörög bankárok tervező asztalán, talán homály borult a realizmusra, mustrát tart az éhezőn dőzsölő haszon s nem ordít a világ, inkább megtörten bólogat: Jó a rossz! Jó a rossz! – magyaráz a média –, és egyre erősebb láncszemek kötöznek a pokol kénköves bugyrához mindenkit. Szemlesütve érvel az érdektudomány, izmusgyakorlat az ember, bűnhozomány a gondolat, és égig nőnek a falak, hős a végrehajtó és bűnös az áldozat. Üdvözöl az új világrend: Nézz! Láss! Hallgass! Érted hullámzik a tenger, nőnek a fák, virágok nyílnak, madarak dalolnak, érted rakják rád a törvény bilincsét, csak arra kérnek: Felejtsd el ember, hogy élsz! Kapsz cirkuszt, kenyeret, add nekik a szívedet! Nap mint nap cirkuszt, kenyeret, csak felejtsd el, ember felejtsd el, a szívedet, lelkedet! Érted hullámzik a tenger, nőnek a fák, virágok nyílnak, madarak dalolnak… szobádban a világ, közös víziókat közvetít a rendszer, saját kalodádba. Ölelj! Álmodj! Dolgozz! S ha kell, önként halj meg! Torz rezervátum a betonba zárt város. A földre lépni tilos! A levegő káros!

2012. 11. 23.