A BÁBSZÍNHÁZAT IS ELÉRTE A SZEXUÁLIS ABERRÁCIÓ. XIX. RÉSZ. A Fidesz önkényének köszönhetően Alföldi
A visszajelzésekből ítélve még mindig sokan vannak, akik nem heverték ki sorozatunk legutóbbi részét, így engedjék meg, hogy rájuk való tekintettel a 18+-os témákról átváltsunk a 18 év alattiak okítására. A balliberális kulturális virágoskert amúgy is tele van szebbnél szebb hajtásokkal, Palya Bea művésznő nem véletlenül énekelte tíz évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc felkérésére a volt kormányfő születésnapján, hogy „Amennyi fűszál van a tarka mezőbe’, annyi áldás szálljon Horn Gyula fejére”. Látják, mennyit változott a világ? Hetven évvel korábban még tarkólövés és csákány formájában osztották egymásnak a jó szerencsét az elvtársak.
Mit ad Isten, idén áprilisban már Palya Bea felé szállt az áldás 12 millió forint formájában, Balog Zoltán akkori tárcavezető ennyivel honorálta új lemezének az elkészítését. Igaz, a művésznő korábban sem panaszkodhatott a piszkos anyagiak miatt. Meg hát a jó zenére mindig szükség van, mint egy falat kenyérre. Hát még a támogatásra! Ha nem jönne, úgy éreznék magukat, mint A képzelt betegben a képzelt beteg.
Ó, micsoda véletlen, képzeljék, pont ezzel a címmel játszottak egy előadást a Budapest Bábszínházban november 6-án! Ne is tagadják, hogy kíváncsiak rá! Szóval: a főhős, Argan, a képzelt beteg fekszik az ágyban, párnák közt, majd bejön a cseléd, és megfeddi a hipochonder urat. Ezután megjelenik Argan lánya, akitől megtudja, hogy máshoz akar férjhez menni, mint akit kiszemeltek neki. Mi történik ilyenkor minden rendes családban? Pontosan, eltalálták: Argan úr elkezdi kergetni a lányát a szobában, és futás közben ömlik a fekália a hálóinge alól, szó szerint telerondítja az egész színpadot.
Ezután bejön a felesége, lehúzza Argan úr gatyáját, hogy tisztába tegye, bepúderezi, majd pelenkába rakja. Persze minden látszik, aminek látszania kell, elvégre bábszínházban vagyunk vagy mi? Az ifjú közönség azt is figyelemmel kísérheti, amint főhősünk majdnem beöntést kap egy óriási pénisz kinézetű tárggyal, végül ez elmarad. Közben megérkezik az ifjú kérő, aki maszturbálni kezd a hegedűtokkal, amikor meglátja titkos menyasszonyát. A másik kérőnek, az orvosnövendéknek pedig kinyitják a sliccét és kirakják belőle a nemi szervét. Később ugyanez a szereplő jelenik meg a színpadon egy óriási rózsaszín műfallosszal a lába között.
Az elhangzó trágár szavakat idézni sem tudjuk, csak a diákok rémült tekintetén láttuk, hogy nem egészen erre számítottak. Szerencsére a négy-öt tanárnő, aki elvitte az osztályát erre a darabra, jól érezte magát, végigvihogták az előadást.
Hogy miért került be ez a darab a bábszínházba, örök rejtély, hiszen az biztos, hogy több volt benne a műfallosz, mint a báb. De vajon ki volt a darab rendezője? Hát persze, hogy Alföldi! Nem furcsa?
A hitleri–sztálini típusú hazai jobboldali diktatúra már nyolc éve üldözi a szabad szellem legbátrabb harcosát, aki mesteri ügyességgel megtéveszti a pribékeket és kiszökik a börtönből sok-sok színházi darabot rendezni, főszerepbe hozva a műpéniszeket.
Mielőtt továbbmennénk Alföldi Róbert egyéb bábszínházi alkotásaihoz, foglaljuk össze, mit is ír a Budapest Bábszínház szervezeti és működési szabályzata a kulturális intézmény küldetéséről: a színház részt vesz a magyar kultúra terjesztésében, feladata, hogy a társadalom kulturális igényeit sajátos eszközeivel magas művészi színvonalon kielégítse.
Tegyük hozzá azt is, több mint félmilliárd forint az intézmény éves költségvetési támogatása, a Fidesz nyolcéves diktatúrájával szorozva ez talán a balliberális számítás szerint is meghaladja a négymilliárd forintot. Azt sem szeretnénk felróni, hogy – a kirekesztés jegyében – közreműködőként majdnem száz százalékban a jobboldalra vicsorgó balliberális hangadók kapnak lehetőséget, mint Ascher Tamás, Dés László, Szabó T. Anna és hasonszőrű társaik.
Folytassuk tehát Alföldi úr bábszínházi rendezéseivel! (...)
[if !supportLineBreakNewLine] [endif]
