Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A liberálisok megvetik saját teremtményeiket

 

A 24.hu véleménycikkében Balavány György alig titkolt megvetéssel beszél azokról a magyarokról, akik képtelenek a szerinte „kételemis fogalmi készlettel is belátható” járványügyi normákat betartani.

 

A vélhetően sokkoló szándékkal használt, de rém közönséges címmel eladott írás többé-kevésbé hiteles életképe a részben indokolt szorongásokkal vegyített hétköznapjainknak, amelyet a publicista szerint a „leszarom-mentalitás” hat át. De annyira, hogy ebbe – mint fogalmaz – akár „beledögölhetünk, magyarok”.

 

Az írás egyik alapgondolata konzervatív szemmel nézve is elfogadható, egyetértésre méltó. A szerző joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy az nem igazán járja, hogy sokak szerint ebben a veszélyhelyzetben csak az állam, a bank, a szolgáltatók vizsgáznak – csak éppen mi magunk nem.

 

A fejtegetés nemzetközi példája is helytálló: azt mindannyian tényleg el tudjuk képzelni, hogy például Svájc németajkú területein óriási a fegyelem, s ezért kevesebb a megbetegedés, miközben délen, az olasz határnál az embereket nem érdeklik a figyelmeztetések.

 

De ebből nem az következik, hogy mi lélekben olaszok lennénk – jelentsen bármit is ránk nézve a szerző által vizionált „leszarom-mentalitás”. Nem, mi magyarok vagyunk, akik Nyugat és Kelet, Észak és Dél között valahol mindig félúton állunk, de közben mindig önmagunk centrumában maradunk.

 

S úgy próbálunk megmaradni önmagunknak, hogy közben a társadalom buzgó mérnökeiként dolgozó liberális megmondóemberek körülbelül a rendszerváltás óta egyfolytában egyre csak azzal mossák át a saját médiatereikben az agyakat: hogy mi legyünk önmagunk.

 

S hogy hogyan? Persze a saját egyéni szabadságjogaink bajnokaiként. Semmilyen társadalmi, mi több, nemzeti kötöttségnek még csak megfelelni sem próbálva.

 

Ha van, ami felelőtlenné tehetett sokakat – de szerencsére nem mindenkit –, akkor ez a liberális agymosás volna az.

 

Ezt a felelőtlenséget hosszú évek szorgos munkájával munkálták ki a jogvédők – akik soha nem a nemzet, hanem mindig az egyén jogait védték.

 

A jogot arra, hogy a gyerek visszabeszélhessen a tanárának az iskolában. Hiszen ő csak megvalósítja önmagát.

 

A jogot arra, hogy a tolvaj megélhetési bűnözőként tekinthessen önmagára. Hiszen a munka helyett végzett bűnözés az ő érdemdús létének jogos fenntartását szolgálja.

 

A jogot arra, hogy férfiként ne szolgálhassuk fegyverrel a hazát. Hiszen az haszontalan tékozlása a fiatal évek szent alkotóerejének.

 

A jogot arra, hogy már a férfiasságunkat se vállalhassuk – sőt, a nemi identitásunkat is bátran feladhassuk. Hiszen a család hagyománytisztelő fogalma már csak béklyó, ami gúzsba köthet.

 

A jogot arra, hogy boldogan tolakodhassunk előre minden sorban, az esendőket nyugodtan félrelökve. Hogy hadd hulljon a férgese, mert ilyen a szabad piac természete. S hadd legyen a büszke individuumoknak elegendő érvényesülési terepe.

 

Aztán most itt van a veszélyhelyzet, s jönnek a pánikvásárlások. S valaki odatolakszik valaki más mögé a sorban a húspultnál.

 

És akkor már áll a bál. Mert ezek szerint tombol a „leszarom-mentalitás”. Áll a húspultnál a liberális megmondóember a viharban, s felháborodik attól, amit a saját elvbarátai maguknak főztek.

 

(...)

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu