Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Bogár László a demokráciáról

2020/06/12

 

– Ahogy már említettem, a demokrácia egy hamis metafogalom, amit azért találtak ki, hogy ezt a lét-csapdát körénk építhessék, ami sikeresen meg is történt. Ezért mondhatta Mark Twain, hogy csak nem képzelitek, hogy ha a demokráciával bármit megváltoztathatnánk, akkor megengednék nekünk. A demokrácia akkor jön el, amikor már nincs választása a választóknak.

 

Lehet, hogy ebben nem értünk egyet, de számomra ez az egész demokráciáról szóló komolykodó vita egyszerre szánalmas és megmosolyogtatóan gyermeteg, és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Platón már több mint kétezer évvel ez előtt is önellentmondásnak és degeneratív berendezkedésnek tekintette a demokráciát. Az antik demokrácia valójában már akkor is a legerősebb oligarchikus struktúrák szigorúan ellenőrzött,  állandó rejtett polgárháborújára épülő diktatúra volt, és bár ma ugyan kissé kifinomultabban üzemeltetik, de a lényeg az elmúlt két évezred során nem sokat változott.

 

Minden tapasztalat azt erősíti meg, hogy csak az az emberi közösség tud egyensúlyra, harmóniára épülő méltóságteljes életet élni, ahol létezik a szakrális szellemi tekintély, és fordítva, reménytelenül lepusztulási lejtőre kerül minden olyan társadalom, amely ezt nem képes biztosítani. Ezek a most zajló évszázadok a nyugatias modernitás lét-berendezkedésének utolsó időszakát jelentik, ahol sajnos legfeljebb lassítani lehet ezt a lejtőn lefelé való mozgást, ahol a szakrális szellemi tekintély nem tud megnyilvánulni, mert csapdába ejtették a világot ellenőrzésük alatt tartó erők. Ám a lassítás nem lehetetlen, és akkor is mindent meg kell tenni ennek érdekében, ha ezzel paradox módon inkább csak az agóniát hosszabbítjuk meg. Ám azért kell mégis mindent megtenni a lassításért, mert így és most ennek nyomán képződnek azok a szellemi energiák, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek ahhoz, hogy egyszer talán végbemenjen, nem a megújulás, hanem a vissza-régiesülés, a szakrális szellemi tekintély természet adta uralma. Ahogy Spengler írja a Nyugat alkonya végén: „Ebben az időben születtünk, és bátran meg kell járni utunkat. Nincs más lehetőség, mint helyünkön kitartani, remény nélkül, a megmenekülés hite nélkül.”

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu