2023. okt. 13.

30 éve lett a Hét Krajcár (13.) Marafkó László: Bujtogató

Belép a Pilvaxba. Senkinek sem tűnne fel, ha a brókerek fel nem nevetnének – micsoda ósdi figura! A külföldi turisták felnéznek: á, a magyar költő (nem tudják, hogy a magyaroknak: a költő). A mai költő felszegné a fejét: „Micsoda ágrólszakadt! Azért az a közérthetőség egy kicsit gyanús…”

Nem csapna botrányt, annyit mondana, mint Segesvárnál: „Potomság”. (Már Segesvárnál tartanánk?)

Pedig mindenki épületes dolgokat várna, hiszen micsoda krakéler volt. Miket írt, üzent Mészáros Lázárnak, Klapkának. Tizedéért hadbíróság, futkosó járna ma. (Jó, jó, Klapka egy kicsit lefogatta az Óra-villában.)

A Pilvaxban legfeljebb konstatálná, hogy semmi sem jött el a jövendölések közül: fújó paripák, világszabadság, ugyan már… (Bocsánat, a „Dicső neve költő-fiadnak, Anyám, soká, örökké él” mi tagadás, igen.)

Magyar Messiás-sors. Nem tudhat Adyról, s nem tudja, mit ír majd róla a Kisebbségben lapjain Németh László. Azt, hogy asszimiláns (vö.: Petrovics, Hrúz Mária), de ennek nem csupán pejoratív értelme lehet, „Még egy kis ember is hozhat jót, ha lángész”.

Hát ennyi. Lángész jobbra ki. A Pilvax közbe. Mielőtt valamelyik militáns szervezet díszelnökévé választaná…

A képzelet után az emlékezet. T. arca. 1955-öt írunk, március 15-e van. Mindig T. szaval március 15-én. Sovány, nyurga kamasz, apja az iskolánkban tanít. Nemzeti dal. És amikor „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!” – T. szeméből elindul egy könnycsepp. Nem tudjuk, hogy csinálja. (Ez nem utólagos cinizmus, mindegyikünk, aki ott áll, ünnepen is agyonmosott ruhájú, háború alatt született vadóc, ezt találgatja.) Mert tavaly is ugyanígy tudta mondani. S majd egy másik iskolában tapasztalhatjuk, hogy nem mindenütt ilyen a március 15-e.

Agyonúttörőzött (de unalmas is!) kiskamaszok naponta halljuk, mi épül körülöttünk, de nem tudjuk, mi készül felettünk. De azt igen, hogy T. jó. Kicsit tartunk is a diritől, hogy mit szól hozzá. Semmit, az ő jóváhagyása nélkül el sem hangozhatna.

T. apját két év múlva, a forradalom után kivégzik. T. gyászszalagot hord, és nem látjuk többé sírni.

És a március 15-ékből nekünk ezt sem lehet kitörölni. Ha akarjuk, ha nem. Azoknak sem, akik 1956 végén „disszidálnak”.

Ez a magunkba zárt Petőfink. Állandó kisebbrendűségi érzés és örök lázadás. Követhetetlen és mindig kitörni kész. Bujtogató. A jóra némán bujtogató.

(Magyar Nemzet, 1995. március 14.)

(folytatása következik)

30 éves a Hét Krajcár Kiadó

Irodalmi est a Hét Krajcár Kiadó szerzőinek műveiből

az Országos Széchényi Könyvtárban

2023.szeptember 26., 17 óra

Előadó

Baranyi Liána és Kurucz Ádám Konrád

1. Benke László: Az Isten cseresznyefája