A minószi titok: Mit taníthat nekünk egy 4000 éves társadalom a közösségről, az örömről és a decentralizált hatalomról?
- szilajcsiko
- máj. 1.
- 5 perc olvasás
Ismét frissítve, kiegészítve: 2025.05.01 – Darai Lajos rovatvezető megjegyzése (ld. a cikk végén)
Frissítve, kiegészítve: 21:30 – Révész Péter levele a szerkesztőségnek
Eredeti cikk:
The Minoan Secret: What a 4,000-Year-Old Society Can Teach Us About Community, Joy, and Decentralized Power, World Council for Health, Ápr. 27.
Schiller Mária küldeménye
Aznap, amikor a fiam a minósziakról kérdezett – és rájöttem, hogy teljesen rosszul csináltuk a társadalmat.
Dr. Christof Plothe D.O.
Képzelje el ezt! Az íróasztalomnál ülök, kávéval a kezemben, és segítek a fiamnak egy ősi civilizáció kutatásában egy iskolai projekthez. A nagymamájának Krétán van egy háza, így természetesen kíváncsi azokra az emberekre, akik jóval a görögök előtt éltek ott – a titokzatos minósziakra.
És akkor – a cselekmény csavarja – rájövünk, hogy sok minden, amit róluk tanultunk – tiszta kitaláció?
Nos, nem tiszta kitaláció. Inkább... viktoriánus rajongói regény.
Mert az általunk ismert minószi civilizációt nagyrészt – néha szó szerint– egy 19. századi régész, Sir Arthur Evans konstruálta. És minél többet ástunk (metaforikusan, sajnos, nem vagyok itt kint egy simítóval), annál inkább rájöttünk:
A történelmet nem csak a győztesek írják. Néha azok írják, akik az ásót tartják a kezükben.
Sir Arthur Evans fotója Knósszoszban 1900-1908-ban:
De itt jön az igazi bomba: a minósziak talán valami forradalmi dologra leltek.
Mi van, ha a társadalmuk – decentralizált, művészi és valószínűleg matriarchális – nem csak egy történelmi lábjegyzet volt, hanem egy jobb életmód tervrajza?
Az elfeledett úttörők, akik városokat építettek, míg Európa kunyhókban élt
Ahogy a fiam és én mélyebbre merültünk, valami elképesztő dologra bukkantunk:
Míg a legtöbb európai Kr.e. 2700-ban..:
fakunyhókban éltek.
állatbőröket viseltek.
kőszerszámokkal vadásztak.
A minósziak:
Többszintes palotákat építettek vízvezetékkel és szellőzéssel.
Élénk freskókat készítettek, amelyek 4000 évvel később is modernnek tűnnek.
Kereskedelmi hálózatokat hoztak létre Egyiptomtól Szardíniáig.
Kifejlesztették Európa első írott írását (Lineáris A).
Ez nem csak fejlett volt, hanem példa nélküli.
A fiam reakciója:
„Várjunk csak... már akkor volt vízöblítéses WC, amikor Németországban még nem voltak utak?”
(Vágás: amint ünnepélyesen bólogatok, miközben kávét szürcsölök.)
A minószi „király” mítosza (vagy: Hogyan temette el egy fickó megszállottsága az igazságot)
Több mint egy évszázada azt mondják, hogy a minósziak felett egy hatalmas király, Minósz uralkodott – egy figura, aki egyenesen a görög mítoszokból származik (gondoljunk csak Minótauroszra, labirintusra, Thészeuszra).
Evans, a Knósszosz feltárását végző régész annyira beleszeretett ebbe a legendába, hogy kijelentette, a minósziaknak központi monarchiájuk volt. De itt jön a csavar: erre nulla bizonyíték van.
Nincsenek paloták, csak „közösségi központok”. A knósszoszi és phaisztoszi nagyszerű építmények talán nem is királyi székhelyek voltak, hanem a kereskedelem, a rituálék és a kormányzás közös helyiségei (Driessen, 2002).
A (még mindig megfejtetlen!) lineáris A táblák helyi kereskedelmi hálózatokra utalnak, nem pedig felülről irányított uralomra (Olivier, 1986).
Nincsenek óriási sírok, nincsenek harcos királyok. Szomszédaikkal ellentétben - a mükénéiek arany halotti maszkjaikkal vagy az egyiptomiak fáraói pompájukkal – a minósziak... delfinfreskókat hagytak hátra.
Decentralizált, kooperatív társadalom volt? Bronzkori prototársadalom? Matriarchális teokrácia? Nem tudjuk. De a lehetőségek izgalmasak.
A közösségre, művészetre és (talán) női vezetésre épülő társadalom
Mi van, ha a minósziak nem a hódításon, hanem a kapcsolatokon keresztül gyarapodtak?
1. Decentralizált hatalom: Az antibirodalom
A piramisépítő egyiptomiakkal vagy az erődöket kedvelő mükénéiekkel ellentétben a minósziaknál nincs nyoma központosított uralomnak. Ehelyett:
Több „palota” (mint Knósszosz, Phaisztosz) függetlenül, mégis együttműködve működött – mint az árukkal és eszmékkel kereskedő városállamok hálózata (Driessen, 2002).
Nincsenek nagyszabású egó-emlékek. Nincsenek királyok kolosszális szobrai, nincsenek hódítási feljegyzések. Csak közös terek a fesztiválok, piacok és rituálék számára.
Lehet ez a modern decentralizált kormányzás modellje? Kevesebb hierarchia, több közösségi döntéshozatal?
2. Az öröm művészete
Míg más bronzkori kultúrák a háborút dicsőítették (rád nézek, Iliász), a minósziak festettek:
Delfinek ugrándozását.
Virágok virágzását.
Folyó ruhákban táncoló nőket.
Művészetük az életet, a természetet és a mozgást ünnepli – nem pedig az uralmat.
3. Nők a hatalomban?
A minószi művészetben a női alakok dominálnak:
A Kígyóistennő, egy hatalmas istenség (vagy papnő?), aki kígyókat tart.
Vezető szerepet betöltő nők felvonulása.
A korai ábrázolásokon szinte egyáltalán nincsenek férfi istenek (Marinatos, 1993).
Ez egy matriarchális társadalom volt? Gynocentrikus? Legalábbis olyan kultúrára utal, ahol a nők nyilvános, erőteljes szerepeket töltöttek be - ami ritka volt az ókori világban.
A történelmet megváltoztató összeomlás (és a benne rejlő figyelmeztetés)
Kr. e. 1450 körül bekövetkezett a katasztrófa:
A thérai vulkánkitörés (az emberiség történelmének egyik legnagyobb vulkáni eseménye).
A mükénéi görögök inváziója.
Lehetséges belső társadalmi felfordulás
Mi maradt meg?
Művészetük hatással volt a görög kultúrára
Tengerészeti ismereteik a föníciaiakhoz kerültek
Várostervezési koncepcióik inspirálhatták a későbbi városokat
Világképük – a decentralizált, művészetekkel teli, potenciálisan egalitárius szemlélet – azonban eltűnt a nyugati hagyományból.
A fiam kérdése:
„Szóval... a 'győztesek' írták a történelmet, és a minósziakat kitörölték?”
(Vágás: amikor rájövök, hogy épp most foglalta össze 4000 év történetírását egy mondatban).
Az igazi lecke: Azt tanították nekünk, hogy a „civilizáció” birodalmakat jelent. Mi van, ha nem így van?
Évezredeken át azt feltételeztük, hogy a fejlődés azt jelenti:
Nagyobb hadseregeket.
Magasabb műemlékek.
Nagyobb központi irányítást.
De a minósziak évszázadokon át virágoztak mindezek nélkül.
Mi van, ha a titkuk nem a mások feletti hatalom volt, hanem a másokkal való hatalom?
Együttműködés a hódítás helyett
A művészet alapvető, nem pedig komolytalan.
Olyan vezetés, amely táplál, nem pedig uralkodik.
Egy olyan világban, amely a növekedés, a GDP és az erő megszállottja, a minósziak suttognak: „Van más, jobb út is.”
Záró gondolat:
„A múlt nem csak egy történet – ez egy eszköztár. A minósziak többet hagytak ránk romoknál; meghívást hagytak ránk.”
(Most pedig menjetek, és
kérdőjelezzetek meg mindent – különösen azt az elképzelést, hogy a „haladásnak” birodalomnak kell kinéznie).
Utóirat:
Az a nagymama háza Krétán? Idén nyáron meglátogatjuk. Valami azt súgja, hogy a „nyaralásunk” most változott át kutatóexpedícióvá...
Kapcsolódó cikkeink:
Révész Péter: A minószi gének titka
Most elkészítettem egy archeogenetikai magyar feliratos 18 perces videót, amely bemutatja a minósziak és a magyarság közös eredetét a Kárpát-medencéből. https://www.youtube.com/watch?v=gN_2Ok1gnLo
Darai Lajos: Üdvözlet, egyetértés és kiegészítés Révész Péter: A minószi gének titka c. filmjéhez
3‒7. századi magyar feliratok megfejtése ‒ Révész Péter előadása a Nebraska Lincoln Egyetemen
Révész Péter levele a szerkesztőségnek:
Köszönöm a cikket. Nagyon érdekes az a megállapítás, hogy nincs bizonyíték királyságra a minószi kultúrában. Ez valóban így van, és ez nagyon elkülöníti a minószi kultúrát a többi bronzkori Közel-Keleti kultúráktól. Darai Lajos és Cser Feri már előttem írtak a Kárpát-medencei magyar őshazáról. Ehhez az elmélethez csatlakoztam, mert archeogenetikai bizonyítékot is sikerült találnom a Duna-medencei kultúrák és a minószi kultúra között. Továbbá a minószi lineáris A írás megfejtésem alapján a minószi a magyarnak a legközelebbi eddig ismert rokona.
A további kapcsolódó olvasmányokhoz még hozzátenném a cikk végén a Magyarok Világszövetsége által kiadott külön lenyomatot:
Révész Péter: Volt-e Duna-medencei finnugor őshaza? Magyarok X. Világkongresszusa, 2021. (Aranyérmes előadás külön lenyomata.) https://mvsz.info/?p=1566Köszönettel,
Péter
Darai Lajos rovatvezető megjegyzése:
Igen, igen, jó, hogy van már ilyen hang, ami nekünk persze nem újat mond, mert akár Cser a Gyökerekben, akár mi vele később jeleztük, hogy oda, délre is eljutott innen a kurgán invázió idején a Vincsa műveltség egy része. Ezt nevezte Marija Gimbutas a munkáiban Öreg Európa műveltségének. Amit ő ebben az irányban nem vizsgált, azaz kiterjedtebb volt, mint ő gondolta, és abban így tévedett, hogy indoeurópainak gondolta. Öreg Európa műveltsége anyajogú és mellérendelő, ami a magyar nyelv és műveltség sajátja is, mialatt az indoeurópai – a kurgán hódítások nyomán – patriarchális és alárendelő lett. (Más kérdés, hogy nagyrészt szalagdíszes kerámiájú, oda is innen ment földműveseket hódították meg a sokkal kisebb létszámú őslakosok mellett.) Ha ehhez hozzávesszük a tudás (scita, scientia) népe tényét, összeáll a kép. Lásd:
Köszönet.
„Azt tanították nekünk, hogy a „civilizáció” birodalmakat jelent. Mi van, ha nem így van?”
Akárcsak nálunk. Itt is „azóta beszélünk tömb-magyarságról”, mióta „Szent István megszervezte a magyar államot”. Árpád ott sem volt a „pozsonyi csatában”, de azt is a honfoglalók nyerték meg. Csak a kereszténység (erőszakos) felvételétől vagyunk emberformájúak. Igaz, hogy nyelvünk s egész kultúránk ellentmond az Árpádok óta folyamatos (fejlődésnek mondott) alá-fölérendeltségnek, de őseinkNEK MÉGIS azokat a (antropológiailag, genetikailag más) gyermek-túszokat szedő keletieket tartják, akik új és legyőzhetetlen harci tudományukkal kiosztották másoknak vagyonát önmaguk és a kénytelen fejet hajtók között. (nemrég újra megtörtént ugyanez a háború után, de ki törődik a többség történelmével, jól elfelejtettük azt is – csak a fejünk van még mindig lehajtva). Fogggalmunk nincs, m…