top of page

A minószi titok: Mit taníthat nekünk egy 4000 éves társadalom a közösségről, az örömről és a decentralizált hatalomról?

Ismét frissítve, kiegészítve: 2025.05.01 Darai Lajos rovatvezető megjegyzése (ld. a cikk végén)

Frissítve, kiegészítve: 21:30 Révész Péter levele a szerkesztőségnek


Eredeti cikk:

Schiller Mária küldeménye



Aznap, amikor a fiam a minósziakról kérdezett – és rájöttem, hogy teljesen rosszul csináltuk a társadalmat.


Dr. Christof Plothe D.O.

 

Képzelje el ezt! Az íróasztalomnál ülök, kávéval a kezemben, és segítek a fiamnak egy ősi civilizáció kutatásában egy iskolai projekthez. A nagymamájának Krétán van egy háza, így természetesen kíváncsi azokra az emberekre, akik jóval a görögök előtt éltek ott – a titokzatos minósziakra.

 

És akkor – a cselekmény csavarja – rájövünk, hogy sok minden, amit róluk tanultunk – tiszta kitaláció?

 

Nos, nem tiszta kitaláció. Inkább... viktoriánus rajongói regény.

 

Mert az általunk ismert minószi civilizációt nagyrészt – néha szó szerint– egy 19. századi régész, Sir Arthur Evans konstruálta. És minél többet ástunk (metaforikusan, sajnos, nem vagyok itt kint egy simítóval), annál inkább rájöttünk:

A történelmet nem csak a győztesek írják. Néha azok írják, akik az ásót tartják a kezükben.          

Sir Arthur Evans fotója Knósszoszban 1900-1908-ban:

          

Sir Arthur Evans
Sir Arthur Evans

 De itt jön az igazi bomba: a minósziak talán valami forradalmi dologra leltek.

 

Mi van, ha a társadalmuk – decentralizált, művészi és valószínűleg matriarchális – nem csak egy történelmi lábjegyzet volt, hanem egy jobb életmód tervrajza?

              

              

Az elfeledett úttörők, akik városokat építettek, míg Európa kunyhókban élt

 

Ahogy a fiam és én mélyebbre merültünk, valami elképesztő dologra bukkantunk:

 

Míg a legtöbb európai Kr.e. 2700-ban..:

 

  • fakunyhókban éltek.

  • állatbőröket viseltek.

  • kőszerszámokkal vadásztak.

 

A minósziak:

 

  • Többszintes palotákat építettek vízvezetékkel és szellőzéssel.

  • Élénk freskókat készítettek, amelyek 4000 évvel később is modernnek tűnnek.

  • Kereskedelmi hálózatokat hoztak létre Egyiptomtól Szardíniáig.

  • Kifejlesztették Európa első írott írását (Lineáris A).

 

Ez nem csak fejlett volt, hanem példa nélküli.

 

A fiam reakciója:

„Várjunk csak... már akkor volt vízöblítéses WC, amikor Németországban még nem voltak utak?”

 

(Vágás: amint ünnepélyesen bólogatok, miközben kávét szürcsölök.)

              

              

A minószi „király” mítosza (vagy: Hogyan temette el egy fickó megszállottsága az igazságot)

 

Több mint egy évszázada azt mondják, hogy a minósziak felett egy hatalmas király, Minósz uralkodott – egy figura, aki egyenesen a görög mítoszokból származik (gondoljunk csak Minótauroszra, labirintusra, Thészeuszra).

Evans, a Knósszosz feltárását végző régész annyira beleszeretett ebbe a legendába, hogy kijelentette, a minósziaknak központi monarchiájuk volt. De itt jön a csavar: erre nulla bizonyíték van.
  •  Nincsenek paloták, csak „közösségi központok”. A knósszoszi és phaisztoszi nagyszerű építmények talán nem is királyi székhelyek voltak, hanem a kereskedelem, a rituálék és a kormányzás közös helyiségei (Driessen, 2002).

  • A (még mindig megfejtetlen!) lineáris A táblák helyi kereskedelmi hálózatokra utalnak, nem pedig felülről irányított uralomra (Olivier, 1986).

  • Nincsenek óriási sírok, nincsenek harcos királyok. Szomszédaikkal ellentétben - a mükénéiek arany halotti maszkjaikkal vagy az egyiptomiak fáraói pompájukkal – a minósziak... delfinfreskókat hagytak hátra. 

              

Részlet a delfinfreskóból, minószi palota, Knósszosz, Kréta (Kr. e. 1700-1450).
Részlet a delfinfreskóból, minószi palota, Knósszosz, Kréta (Kr. e. 1700-1450).

Decentralizált, kooperatív társadalom volt? Bronzkori prototársadalom? Matriarchális teokrácia? Nem tudjuk. De a lehetőségek izgalmasak.



A közösségre, művészetre és (talán) női vezetésre épülő társadalom

 

Mi van, ha a minósziak nem a hódításon, hanem a kapcsolatokon keresztül gyarapodtak?

 

1. Decentralizált hatalom: Az antibirodalom

 

A piramisépítő egyiptomiakkal vagy az erődöket kedvelő mükénéiekkel ellentétben a minósziaknál nincs nyoma központosított uralomnak. Ehelyett:

 

  •  Több „palota” (mint Knósszosz, Phaisztosz) függetlenül, mégis együttműködve működött – mint az árukkal és eszmékkel kereskedő városállamok hálózata (Driessen, 2002).

  •  Nincsenek nagyszabású egó-emlékek. Nincsenek királyok kolosszális szobrai, nincsenek hódítási feljegyzések. Csak közös terek a fesztiválok, piacok és rituálék számára.

 

Lehet ez a modern decentralizált kormányzás modellje? Kevesebb hierarchia, több közösségi döntéshozatal?

 

2. Az öröm művészete

 

Míg más bronzkori kultúrák a háborút dicsőítették (rád nézek, Iliász), a minósziak festettek:

 

  • Delfinek ugrándozását. 

  • Virágok virágzását. 

  • Folyó ruhákban táncoló nőket.

 

Művészetük az életet, a természetet és a mozgást ünnepli – nem pedig az uralmat.

 

3. Nők a hatalomban?

 

A minószi művészetben a női alakok dominálnak:

 

  • A Kígyóistennő, egy hatalmas istenség (vagy papnő?), aki kígyókat tart. 

  • Vezető szerepet betöltő nők felvonulása. 

  • A korai ábrázolásokon szinte egyáltalán nincsenek férfi istenek (Marinatos, 1993).

 

Ez egy matriarchális társadalom volt? Gynocentrikus? Legalábbis olyan kultúrára utal, ahol a nők nyilvános, erőteljes szerepeket töltöttek be - ami ritka volt az ókori világban.

              

„Hölgyek kékben” freskó, a krétai Knósszosz-palota másolata.
„Hölgyek kékben” freskó, a krétai Knósszosz-palota másolata.

              


A történelmet megváltoztató összeomlás (és a benne rejlő figyelmeztetés)

 

Kr. e. 1450 körül bekövetkezett a katasztrófa:

 

  • A thérai vulkánkitörés (az emberiség történelmének egyik legnagyobb vulkáni eseménye).

  • A mükénéi görögök inváziója.

  • Lehetséges belső társadalmi felfordulás

 

Mi maradt meg?

 

  • Művészetük hatással volt a görög kultúrára

  • Tengerészeti ismereteik a föníciaiakhoz kerültek

  • Várostervezési koncepcióik inspirálhatták a későbbi városokat


Világképük – a decentralizált, művészetekkel teli, potenciálisan egalitárius szemlélet – azonban eltűnt a nyugati hagyományból.

 

A fiam kérdése:

„Szóval... a 'győztesek' írták a történelmet, és a minósziakat kitörölték?”

(Vágás: amikor rájövök, hogy épp most foglalta össze 4000 év történetírását egy mondatban).

              

              

Az igazi lecke: Azt tanították nekünk, hogy a „civilizáció” birodalmakat jelent. Mi van, ha nem így van?

 

Évezredeken át azt feltételeztük, hogy a fejlődés azt jelenti:

 

  • Nagyobb hadseregeket.

  • Magasabb műemlékek.

  • Nagyobb központi irányítást.

 

De a minósziak évszázadokon át virágoztak mindezek nélkül. 

 

Mi van, ha a titkuk nem a mások feletti hatalom volt, hanem a másokkal való hatalom?

 

  • Együttműködés a hódítás helyett

  • A művészet alapvető, nem pedig komolytalan.

  • Olyan vezetés, amely táplál, nem pedig uralkodik.

 

Egy olyan világban, amely a növekedés, a GDP és az erő megszállottja, a minósziak suttognak: „Van más, jobb út is.”

 

Záró gondolat: 

„A múlt nem csak egy történet – ez egy eszköztár. A minósziak többet hagytak ránk romoknál; meghívást hagytak ránk.”

 

(Most pedig menjetek, és

kérdőjelezzetek meg mindent – különösen azt az elképzelést, hogy a „haladásnak” birodalomnak kell kinéznie).

Utóirat:

Az a nagymama háza Krétán? Idén nyáron meglátogatjuk. Valami azt súgja, hogy a „nyaralásunk” most változott át kutatóexpedícióvá...



Kapcsolódó cikkeink:



Révész Péter levele a szerkesztőségnek:


Köszönöm a cikket. Nagyon érdekes az a megállapítás, hogy nincs bizonyíték királyságra a minószi kultúrában. Ez valóban így van, és ez nagyon elkülöníti a minószi kultúrát a többi bronzkori Közel-Keleti kultúráktól. Darai Lajos és Cser Feri már előttem írtak a Kárpát-medencei magyar őshazáról. Ehhez az elmélethez csatlakoztam, mert archeogenetikai bizonyítékot is sikerült találnom a Duna-medencei kultúrák és a minószi kultúra között. Továbbá a minószi lineáris A írás megfejtésem alapján a minószi a magyarnak a legközelebbi eddig ismert rokona.


A további kapcsolódó olvasmányokhoz még hozzátenném a cikk végén a Magyarok Világszövetsége által kiadott külön lenyomatot:

Révész Péter: Volt-e Duna-medencei finnugor őshaza? Magyarok X. Világkongresszusa, 2021. 
(Aranyérmes előadás külön lenyomata.) https://mvsz.info/?p=1566

Köszönettel,

Péter


Darai Lajos rovatvezető megjegyzése:


Igen, igen, jó, hogy van már ilyen hang, ami nekünk persze nem újat mond, mert akár Cser a Gyökerekben, akár mi vele később jeleztük, hogy oda, délre is eljutott innen a kurgán invázió idején a Vincsa műveltség egy része. Ezt nevezte Marija Gimbutas a munkáiban Öreg Európa műveltségének. Amit ő ebben az irányban nem vizsgált, azaz kiterjedtebb volt, mint ő gondolta, és abban így tévedett, hogy indoeurópainak gondolta. Öreg Európa műveltsége anyajogú és mellérendelő, ami a magyar nyelv és műveltség sajátja is, mialatt az indoeurópai – a kurgán hódítások nyomán – patriarchális és alárendelő lett. (Más kérdés, hogy nagyrészt szalagdíszes kerámiájú, oda is innen ment földműveseket hódították meg a sokkal kisebb létszámú őslakosok mellett.) Ha ehhez hozzávesszük a tudás (scita, scientia) népe tényét, összeáll a kép. Lásd:


2 Comments


Guest
5 napja

Köszönet.

„Azt tanították nekünk, hogy a „civilizáció” birodalmakat jelent. Mi van, ha nem így van?”

 Akárcsak nálunk. Itt is „azóta beszélünk tömb-magyarságról”, mióta „Szent István megszervezte a magyar államot”. Árpád ott sem volt a „pozsonyi csatában”, de azt is a honfoglalók nyerték meg. Csak a kereszténység (erőszakos) felvételétől vagyunk emberformájúak. Igaz, hogy nyelvünk s egész kultúránk ellentmond az Árpádok óta folyamatos (fejlődésnek mondott) alá-fölérendeltségnek, de őseinkNEK MÉGIS azokat a (antropológiailag, genetikailag más) gyermek-túszokat szedő keletieket tartják, akik új és legyőzhetetlen harci tudományukkal kiosztották másoknak vagyonát önmaguk és a kénytelen fejet hajtók között. (nemrég újra megtörtént ugyanez a háború után, de ki törődik a többség történelmével, jól elfelejtettük azt is – csak a fejünk van még mindig lehajtva). Fogggalmunk nincs, m…

Edited
Like
Kritikus
5 napja
Replying to

"(ki a nyavalya volt kíváncsi a XX.század falvaiban még élő mintákra)"

Sajnos az általam látott -(és megélt) falvakból már hiányzott.

Egy-két öreg talán megélte, akkor, amikor még volt családja. A család elsorvadt, kihalt, kivándorolt , egyszóval megszűnt, és ő is ezt az utat követi.

Sajnos.

Like
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page