A PIACON TALÁLKOZTAM FERNANDÓVAL (Deli Mihály Naplójából)

A PIACON TALÁLKOZTAM FERNANDÓVAL 

(Mihály)

„Rég láttam, Uram!

Merre jár mostanában?

Azelőtt gyakran

volt alkalmunk egymással

gondolatot cserélni”

(Fernando)

„Időnként jó, ha

mérlegeljük művünket:

fajsúlyosak-e?

Nehogy ránk ijesszen egy

sanda szellő a sarkon

(Mihály)

„Ó, a szelek nem

válogatnak, kegyetlen

vihart küldenek

ránk / földhöz lapítanak

vagy magukkal ragadnak”

(Fernando)

„Méltányolom a

stílusát, noha ilyet

csak piacon mond

az ember / máskor viszont

lazán a falhoz szögez”

(Mihály)

„Tán egyetértünk:

udvariasságunk ne

vessen gáncsokat

vitéz kardcsapásaink

nyers lábtempói közé”

(Fernando)

„Természetesen!

Megjegyzem, gyakran Ön is

elrejtőzködik

Mire véljem? / ki elöl

menekül? / tán kergetik?”

(Mihály)

„Nem menekülök

Bolyongok, kalandozok

Rácsodálkozom

furcsa emberekre:

miért élnek és halnak?”

(Fernando)

„No, mire jutott?!

Épp ideális helyen

vagyunk: a piac

szép intellektusunkat

rostjaira aprítja”

(Mihály)

„Csodálkozásom

önmagában áll / inkább

csak gyönyörködik

Válaszom ehetetlen

nehezen emészthető”

(Fernando)

„Nem baj, majszolják!

Ön arisztokratikus

Én is az vagyok

Szégyellhetnénk magunkat

(Vegyülünk a piacon?!)”

(Mihály)

„Útjaink körbe

vezetnek / megérkezve

újra indulunk

Hátunkon csigaházunk

benne házunk népei”

(Fernando)

„Fordítsa ki: a

nem-írás mágiája

életmánia?

Vagy a természetes lét?

Ösztönös gondosságunk?”

(Mihály)

„Levetheti-e

csigaházát, mesterem?

Kint, s bent ugyanaz

Ím, itt e piac: egymás

szellemét ízlelgetjük!”

(Fernando)

„Elvontan beszél –

bár rendszer bujkál benne

Meghívhatom-e

egy vegetáriánus

koktélra, alkohollal?”

(Mihály)

„Invitálását

elfogadom / titkaink

gyürkőzéseit

felfedve, rabságunkat

eregessük a szélbe”

(Fernando)

„Előre szalad

Meg ne előzze magát

Másként tempózunk

Futnék Ön után / bevár?

Vagy visszajön majd értem?”

(Mihály)

„Milyen misztikus!

Nem megyünk mi sehová!

Beástunk mélyen

Minden itt marad / porlad

Ki mentene meg minket?”

(Fernando)

„Hát a Jóisten!

Leválaszt önmagunkról

A földbe tapos

Lelkünket visszaveszi

Szent nevetése támad”

(Mihály)

„A jókedv tőlem

sem idegen / minden nap

vetek, aratok

Profán éhségem ínyenc

ízei édes mérgek”

(Fernando)

„Barlangjainkból

kilépve a városra

törünk / csalódunk

barátkozunk / bármi lesz

éhségünk mohóvá tesz”

(Mihály)

„Töltsön szelíden

Költészetünk az utcán

botorkál, feszít

Mindegy, ránk ismernek-e

…ennyi, amit akartam”

Deli Mihály elképesztően tartalmas, elegáns új könyve magánkiadásban, magánforgalomra született, ne keresse, nem kapható! (a Szerk.)