A szentgericei unitárius templom istenidéző szertartási szövegkönyve (Varga Géza tanulmánya)
Szentgerice már beírta nevét a székely írás kezdeteit firtató kutatás történetébe. Egyrészt az unitárius templom egyik festett mennyezetkazettáján lévő elolvasható hieroglifikus világmodellel, amelyik a karcagi csatkarikán lévő rovásszöveg előképe. Másrészt az erdőben talált középkori töredék ezüstgyűrű hieroglifáival (ősvallási kötődésű szójeleivel). Ez a szentgericei jelkincs - a történetével és a kapcsolataival ‒ segít megvilágítani a magyar jelhasználat eddig nem nagyon ismert évezredeit.

Istenidéző szertartás szövegkönyve
A jelen cikk megírásával örömmel térünk vissza Szentgericére. Feltűnt ugyanis, hogy az egyik mennyezetkazetta sarkaiban a tulipánszerű jel szélső szirmai kétszer át vannak húzva (1. és 2. ábra). E vonalak a magyar hieroglif írás ragyogj, ragyogtál szójelei (a székely írás "r" betűi), s azt jelzik, hogy a tulipánszerű jelkompozíció egy istenidéző szertartás szövegvázlata. Az istenidéző szövegvázlatok első és utolsó szakaszára ugyanis jellemző e ferde vonalak alkalmazása. Mert a szertartás első szakaszában hivogatják az Istent a Ragyogj! Ragyogj!, az utolsóban pedig búcsúztatják a Ragyogtál Ragyogtál szavakkal. Mindegyik esetben a ferde vonal jelöli a használt szavakat ‒ legfeljebb a jelek dőlése eltérő a két szakasz esetében.
Ha a kezdő és befejező szakasz között ott van az Isten neve, jelképe, vagy ábrázolása, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy egy istenidéző szertartás szövegkönyvével van dolgunk. Ez a középső szakasz az Isten megjelenését van hivatva rögzíteni. Esetünkben a tulipán sziromlevelein olvasható magas kő mondatjel megfelel e követelménynek, mert a magas kő (a Tejút) az ősvallás szerint azonos az Istennel (1. ábra). A világfával azonos Istent jelöli a virág kettős kereszt alakú szára is, mert a világfát ábrázoló Egy szójel az Isten neve, vagy jelzője (1).
Írástörténeti, heraldikai és őstörténeti jelentőségű, hogy a jelmontázsban szerepel az Él, élő hieroglifa is. Míg a tulipánok szélső sziromlevelein egyformán, szabályszerűen van elhelyezve a ragyogj, ragyogtál szavakat jelölő két-két párhuzamos vonal, addig a magas és a kő hieroglifák szabálytalanul vannak megszórva pontokkal (3. ábra). E pontzuhatag az eső ábrázolása, amivel az Él istennevet vagy az Isten élő jelzőjét rögzítették eleink legalább a Halaf kultúra kora óta, tehát vagy 7-8 ezer éven át. Az eddig megismert jelrajzok alapján úgy képzelhették, hogy az Istennel azonos égig érő fa ágairól hullik alá az életet adó eső. Az Él, élő hieroglifa változata ma is megtalálható a magyar államcímerben folyókat idéző árpádsávokként, valamint a székely írásban "l" rovásbetűként (1. és 2/c. ábra).






Jegyzetek
(1) A kettős kereszt alakú fát megtaláljuk a hunoknál és a hun eredetű vezetőréteggel rendelkező bolgároknál is (4. ábra). A kubánvidéki hun kettős kereszten madarak ülnek ‒ ami így fának minősül (5. ábra). Ebből következően a kettős kereszt alakú fa hun eredetű a magyarságnál és a bolgároknál, amivel ezért rendelkezniük kellett a honfoglaló magyaroknak is.
Ezt támasztja alá e szentgericei kettős kereszt szárú tulipán is, lévén a tulipán az Istennel azonos világfa jelképe. Hasonlóképpen kettős kereszt szárú tulipán van az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban is. Úgy tűnik tehát ezen összefüggések alapján, hogy a magyar népi jelhasználat mögött felismerhető gondolati tartalom azonos és igen régi gyökerű sztyeppi hagyományt képez.
Ez azért fontos, mert a Pócs Éva felvetése nyomán kirobbant és húsznál is több tudós részvételével lezajlott vita érdemét segít eldönteni. Az volt ugyanis a kérdés, hogy rendelkeztek-e a honfoglaló magyarok saját világfa-képzettel, vagy sem. Pócs Éva szerint nem. Azt állítja, hogy amit a néprajzosok későbbi korokból kimutattak, azt a honfoglalást követően vettük át más népektől. A tudós résztvevők hozzászólásai ellenére a vita eredménytelenül zárult, mert egyikük sem tudta, hogy a világfa nem természethű, hanem jelszerű, azaz elolvasható. Az olvasat pedig segít megérteni az összefüggéseket a hieroglifáinkat ismerők számára. Az akadémikus "tudomány" azonban nem ismeri eléggé a székely írást, annak előzményéről, a magyar hieroglif írásról pedig tárgyalni sem hajlandó. Ezért aztán törvényszerűen fognak megismétlődni a hasonló kudarcok.


Irodalom
Népújság (2026): Értékes díszítőfestésre bukkantak a szentgericei templomnál, szeptember 19. Marosvásárhely
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2020): A szentgericei világmodell a karcagi rovásszöveg előképe
Varga Géza (2020): A Katona-Bíró szerzőpár a karcagi csatkarika feliratáról
Varga Géza (2023): Az apahidai hun tarsolylemez hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2023): Magas kő ábrázolási konvenció példatár
Varga Géza (2023): Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza (2024): Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza (2026): A szentgericei középkori gyűrű jelei
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
Varga Géza (2026): Az árpádsávok eredete
Varga Géza (2026): Tamási-Csikólegelő késő rézkori hieroglifái
Varga Géza (2026): Mezőhegyesi avar amulett Él isten nevével
Varga Géza (2026): A szentgericei középkori gyűrű jelei
Varga Géza (2026): Trapezicai bolgár gyűrű hieroglifáinak magyar olvasata
Varga Géza (é. n.): Istenidéző szertartások szövegkönyve
Varga Géza (é. n.): Világmodellek
Varga Géza (é. n.): A világfa vita




















