A SZERETETVESZTÉS VÁGYA (Deli Mihály verse)
A SZERETETVESZTÉS VÁGYA
Szeretném, ha szerethetném magam
Még jobban, „igazán”, nem csak ilyen
megszokott és levakarhatatlan
összetartozással, pofozkodó
bűntudattal, de híven és büszkén
Felmagasztalt sebekkel, magamra
öltött és kitárult szerelemmel
hogy ne kelljen többé szembe néznem
Vakuljak meg / vesszenek a színes
mesék / hadd szeressem végre magam:
végzetesen, túl a pusztuláson
Vágyak, érzelmek és lázak nélkül
Minden önzést legyőzve ez lenne
egymásra találásunk dermedten
hűs érzéketlensége, a vissza-
térés boldog szeretetlensége
Mint az Isten nyugodt ölelése

(A kép forrása: itt)
Opmerkingen