Augusztus húsz és huszadika, az UFÓ-s sorozat és a magyar helyesírás – Gyimóthy Gábor és a Szerk.

Tisztelt Olvasó!

Mint Szilaj Csikónk szerkesztője örömmel újságoltam Gyimóthy Gábornak, hogy kitűnő UFÓ-s sorozatának újabb részlete látott napvilágot. A Svájcban élő szerző, polihisztorok talán utolsó mohikánja, meg is köszönte, s azt is, hogy javítgatom a hibáimat, csak... – s itt át is adom neki a szót:

„Csak egyre kérlek meg: Azt a 'hibát' légy szíves ne javítsd ki, ha ezt írom például, hogy 20.-a, mert a 20-a csak úgy olvasható, hogy husza, ha nem akarunk árulást elkövetni az észszerűség ellen. Ezen a szabályon változtatni kell. Inkább írd oda az elején, hogy a szerző hülye, vagy hogy a szerző egyes helyesírási szabályokat mérhetetlen állatságnak tart (bocsánat, nem akartam az állatokat megsérteni...). Nem tudom, Te hogy' látod, de engem két kérdés izgat: 1) Mi értelme volt eltüntetni a pontot a sorszám mögül, úgy értem kinek fájt és miért?; 2) Milyen érvet tud fölhozni bárki a józan írásmód eltörlésének érdekében? Hiszen 20=húsz, 20.=huszadik, ezt így is írjuk, és talán mindig is így írtuk.” Gyimóthy Gábor egyik idevágó versét is elküldte álláspontja megerősítésére:

Húsz és huszadika, azaz: 20.-a

Hogyha 20-at írok, akkor húsznak mondom. Világos ? Huszadikánál a 20 csak a ponttal nem hiányos ! Ha ezt írom 20-a, akkor csak így mondhatom: husza ! Mint ahogy a túrós étel második fele -csusza. (És, aki ezt be nem látja, agya igencsak kusza...) Ha huszadikát mondanék, de elhagyom a pontot, mindenki látná rajtam, hogy az elmebaj megrontott. Ki szabállyá rögzítette, hogy a pont elhagyandó, nyilván megállt a kis esze (s ez ácsorgás állandó). Avagy takarékosságból támadt eme őrültség ? Hiszen tán a sötétzöldek várják ezt el tőlünk még... Mert hát így a modern ember ahányszor csak -dikát ír, annyiszor megspórolódik egy kövér pontnyi papír...! Helyette azt ajánlom, s így sokkal nagyobb lesz a tét, gyomláljuk idegen szavak fölösleges betűjét ! Intelligens, allergia, milliárd és millió, kommunikál, szimmetria sok betűje mire jó ?! Ellipszis és mottó, modell, fosszília s a barakk... bohóc, aki e szavakba fölös mássalhangzót rak ! Hiszen csak helytelenítik így a magyar kiejtést és pazarolják a papírt s a billentyű leütést ! Zollikerberg, 2022 IV. 10.

Nos, tisztelt Olvasó, be kell látnom szerzőnk igazát. De ettől még nem mérséklődött szerkesztői gondjaim száma. Annyit ígérhetek szerzőnknek – s olvasóinknak is –, hogy az ő kéziratában többé nem észszerűsítlenítem a dátumok írásmódját. Csakhogy némileg nyugtalanítani fog, hogy ha nem jut eszembe – vagy nem lesz érkezésem – figyelmeztető táblát tenni minden egyes sajátos írásmód mellé, akkor a helyesírási szabályokhoz ragaszkodó olvasó tudatlannak vagy trehánynak fogja tekinteni vagy a szerzőt, vagy a szerkesztőt, vagy mindkettőt.

Itt van például az iménti vers utáni dátum. Szerzőnk következetesen elhagyja a pontot az évszám után, hiszen úgy mondjuk, hogy „kétezerhuszonkettő április”, és nem úgy, hogy „kétezerhuszonkettedik április”. Igen ám, de a „IV.” is negyedik hó, és nem négy hó, tehát ha itt szabad hozzágondolni, akkor az sem tűnik ördögtől valónak, ha a 2022.-nél is csupán hozzágondoljuk a pont hatására, hogy a 2022. évről van szó, de kimondani már nem mondjuk.

Száz szónak is egy a vége, kedves Gyimóthy Gábor: legyen meg a Te akaratod! Jó szívvel engedek Neked! Bámulatra méltóan szívós, ráadásul egyszerre tanulságos és szórakoztató nyelvhelyességi harcoddal örökre szólóan megdolgoztál kiváltságodért.

– a Szerk.