Az amerikai hadügyminiszter háborúra készül Kína ellen (Vukics Ferenc jegyzete)

„A szellem láthatatlan annak, akinek nem jutott belőle rész.” – Arthur Schopenhauer

Azt korábban már többször megtapasztalhattuk, hogy egy átlag amerikai jóval kevesebbet tud a világról, mint egy európai. A világ „csendőreként” számon tartott ország vezetői pedig ennek megfelelően úgy viselkednek a politikai életben, mint elefánt a porcelánboltban. A „nem túl okos” hatalmasoknak pedig az okosabb, de elvtelen európaiak csak bólogatnak.

Ez a folyamatos bólogatás részegíti meg aztán igazán az „Óperencián túli területek” politikusait. Ez a szervilis helyzet esénytelenné teszi, hogy tanuljanak tetteik következményeiből. Amerikának nincsen egy olyan barátja, aki néha kijózanító kritikával illetné őt.

Az igazán jó barátok pedig ezt is megteszik, mert tisztában vannak azzal, hogy a kissé kényelmetlennek tűnő percek egy életet hozhatnak helyre. A korábbi világhatalmát elsirató Amerika örök mementója annak, hogy mi történik, ha a hatalom, a gazdagság erkölcs és műveltség hiányában akarja ráerőltetni akaratát a világra.

Ez a hatalom mindent nagyon akar, de mindenről nagyon keveset tud.

Stephen Prothero valláskutató „Religious Literacy: What Every American Needs to Know--And Doesn't” c. művében azt állítja, hogy az amerikai a fejlett világ legvallásosabb, egyben vallásilag legműveletlenebb nemzete. Minden tizedik amerikai meg van győződve, Noé felesége Jeanne d'Arc, az Orléans-i szűz volt (angolul Noé bárkája ugyanis így hangzik: Noah's Arc). Csak minden második amerikai képes megnevezni legalább egyet a négy bibliai evangélium közül. Az Egyesült Államok népességének majdnem fele úgy gondolja, hogy a Teremtő szavait, "Legyen világosság!", Thomas Edison, a villanykörte feltalálója mondta – írja Prothero. A bostoni professzor az elemzése végén arra is rámutat, az amerikai közvéleménynek még a nagyon magáénak gondolt kereszténységnél is halványabb elképzelései vannak az iszlámról, a buddhizmusról, a konfucianizmusról, a hinduizmusról, vagy bármiről. Prothero, a Bostoni Egyetem vallástudományi tanszékének vezetője úgy foglal állást, hogy

a vallási tudatlanság az amerikaiakra jellemző általános műveletlenség része, és annak a világ egészére legveszélyesebb eleme.

Az amerikait követő nyugati közvélemény már rájött arra, hogy a történelem nem elég amerikai, nem elég nyugat-európai, nem elég trendi, és a nyugati civilizáció képviselői mindenféle tudás vagy tapasztalatok nélkül is alakíthatják a jövőjüket. Az általam sokat emlegetett Bill Astore így írt erről:

„Egy régi barátommal és történész kollégámmal kötekedtem az interneten, és a lehető legjobban rávilágítottam a lényegre: a történelem nem amerikai. Ha úgy gondolkodsz, mint egy történész, és különösen, ha úgy gondolod, hogy Amerikának és jövőbeli cselekedeteinek a történelmi tapasztalatok alapján kellene tájékozódnia, vagy esetleg még korlátoznia is kellene magát, akkor egyértelműen nem vagy amerikai. A történelem többé-kevésbé baromság, mondta Henry Ford, és az amerikaiak nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják. Olyanok vagyunk, mint az istenek, akik a semmiből teremtjük meg a saját jövőnket, és akaratunkat mindenre ráerőltetjük magunk körül. Ez a hozzáállás, ez az önhittség sok mindent megmagyaráz az amerikai hadsereg 1945 óta tartó siralmas teljesítményével kapcsolatban. A franciák veszítettek Indokínában? Nem számít. Az amerikaiak győzni fognak Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában, mert mi nem vagyunk franciák. A Szovjetunió vesztett Afganisztánban? Nem számít. Az amerikaiak győzni fognak ott, mert mi nem az oroszok vagyunk. Szaddám Huszein és kisebbségi szunnita kormányának megdöntése olyan káoszt fog előidézni, amely megerősíti a síita erőket Irakban, és az országot szorosabbra fűzi Iránnal? Nem számít. Amerika rendet és a demokrácia áldásait fogja hozni Irakba egy pisztoly vagy egy Hellfire rakéta segítségével."

Karl Rove, a Bush/Cheney-kormányzat egyik főszereplője ebben a mostanra elhíresült mondatban foglalta össze ezt a tipikusan amerikaiakra jellemző önhittséget:

„Mi most egy sajátos birodalomban élünk, és amikor cselekszünk, a saját valóságunkat teremtjük meg. És amíg ti tanulmányozzátok ezt a valóságot – megfontoltan, ahogy akarjátok –, mi újra cselekedni fogunk, és újabb új valóságokat teremtünk, amelyeket ti is tanulmányozhattok, és így rendeződnek majd a dolgok. Mi vagyunk a történelem színészei... és nektek, mindannyiótoknak, csak az lesz a dolgotok, hogy tanulmányozzátok, amit mi megteremtünk".

Néhány nappal ezelőtt a kínai külügyminisztérium az Az amerikai hegemónia és annak veszélyei c. tanulmányátban arról beszélt, hogy az USA „szelektív módon viszonyult a nemzetközi joghoz és szabályokhoz: saját belátása szerint alkalmazta vagy vetette el azokat, és a 'szabályokon alapuló nemzetközi rend' fenntartása nevében igyekezett olyan szabályokat ráerőltetni a világra, amelyek csak a saját érdekeit szolgálták”.

A kínaiak szerint az USA hegemóniával való visszaéléseit politikai, katonai, gazdasági, pénzügyi, technológiai és kulturális téren valósítja meg. Peking szerint ez az amerikai gyakorlat a világbékére, az országok stabilitására, valamint minden nép jólétére komoly veszélyt jelent.

Julian Assange, az amerikai megfigyelési programokat leleplező Wikileaks weboldal alapítója így nyilatkozott arról, hogy mit is várjunk az USA-tól:

"ne várjuk el egy globális megfigyelő szuperhatalomtól, hogy becsülettel vagy tisztelettel járjon el másokkal szemben. Számára csak egy szabály van: az, hogy nincsenek szabályok".

Pedig legalább Henry Kissinger egykori külügyminiszter „háromszög-diplomáciájának” szabályait be kellene tartani. Kissinger attól tart, hogy a jelenlegi amerikai politika Oroszországot Kína karjaiba taszítja. Ez óriási veszélyt jelentene az Egyesült Államokra nézve. Mint ismert, a 70-es évek a kissingeri „háromszög-politikájának” jegyében az Egyesült Államok megfelelő kapcsolatokat kívánt fenntartani a Szovjetunióval és Kínával, de gondosan ügyelt arra, hogy ne engedje őket túl közel egymáshoz.

Most azonban egyszerre „indul hadba” ellenük, ráadásul úgy, hogy miközben mindenáron meg akarja törni Oroszországot, Kínát arra karja rávenni, hogy határolódjon el szomszédjától és ne nyújtson számára semmiféle támogatást.

Ez az óhaj azonban cinikus hazugságokra épül. Az USA kinyilvánította, hogy első számú ellensége Kína. Az amerikai politikai és katonai vezetők közben folyamatosan ismételgetik az USA–Kína háborúról szóló elképzeléseiket. Így tényleg arcátlanság a kínaiaktól azt várni, hogy engedelmeskedjenek az USA-nak.

Peking pontosan tudja, hogy Oroszország bukása után ő lesz a következő vadászzsákmány. Már csak az a kérdés, hogy nem túl veszélyes vad-e ez a vadászra. Egy ilyen politikai dzsungelben gyorsan megváltozhatnak a szerepek.

Egy héttel ezelőtt Joe Biden kijelentette, hogy nem volna racionális, ha Kína tárgyalna az orosz–ukrán háború rendezéséről és, hogy a kínai béketervében semmi olyasmit nem látott, ami Oroszországon kívül bárki másnak elfogadható lenne.

Kína ENSZ-képviselője azt mondta, hogy az ukrajnai háborúban felhasználandó fegyverek küldése nem hoz békét, miközben az amerikai kormányzat folyamatosan azt állítja, hogy Peking azt fontolgatja, hogy katonai segítséget nyújt Moszkvának.

"Egy évvel az ukrajnai válság után a brutális tények bőséges bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a fegyverek küldése nem hoz békét, az olaj a tűzre csak tovább fokozza a feszültséget. A konfliktus meghosszabbítása és kiterjesztése pedig csak azt eredményezi, hogy az egyszerű emberek még súlyosabb árat fizetnek" – mondta Dai Bing, Kína ENSZ-nagykövet-helyettese az ENSZ-közgyűlésen.

Dai hangsúlyozta, hogy Kína álláspontja az, hogy a harcoló feleknek a lehető leghamarabb meg kell kezdeniük a béketárgyalásokat.

"Megismételjük felhívásunkat, hogy a diplomáciát és a tárgyalásokat nem lehet feladni, és folytatni kell a tűzszünetre és a tárgyalásokra irányuló erőfeszítéseket" – mondta.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter azt állította, hogy az Egyesült Államoknak olyan információi vannak, amelyek szerint Kína "fontolgatja" Oroszország felfegyverzését, de Peking tagadta a vádat. A Wall Street Journal nemrégiben arról számolt be, hogy az Egyesült Államok fontolgatja olyan értesülések nyilvánosságra hozatalát, amelyek szerint Peking mérlegeli, hogy szállít-e fegyvereket Oroszországnak, de nem világos, hogy az USA valójában milyen információkkal rendelkezik. A háború első napjaiban amerikai tisztviselők azt állították, hogy Oroszország katonai segítséget kért Kínától. Később azonban az NBC News riportjából kiderült, hogy az USA-nak nincs "szilárd bizonyítéka" az állítás alátámasztására.

A kínai tisztviselők fenntartják, hogy jelenlegi politikájuk szerint egyetlen harcoló felet sem fegyvereznek fel a közeljövőben.

Ehhez képes jóval barátságtalanabb nyilatkozatok jelentek meg amerikai oldalon.

Christine Wormuth amerikai hadügyminiszter a héten azt mondta, hogy az USA-nak fel kell készülnie arra, hogy megnyerjen egy jövőbeli háborút Kínával Tajvan fennmaradása érdekében.

"Én személy szerint nem vagyok azon a véleményen, hogy Tajvan inváziója küszöbön áll" – mondta Wormuth az American Enterprise Institute rendezvényén. "Nyilvánvalóan fel kell készülnünk és készen kell állnunk arra, hogy harcoljunk és megnyerjük ezt a háborút." Wormuth terve több katonai alakulat és fejlett fegyverek, köztük hiperszonikus rakéták küldését jelentené a térségbe. Azt mondta, hogy az erősítés célja a Kína háborútól való elrettentése lenne, bár jelenleg azt a tendenciát lehet megfigyelni, hogy Peking az amerikai lépésekre válaszul fokozza katonai tevékenységét a térségben.

Wormuth három módszert vázolt fel, amelyekkel az amerikai hadsereg növelné erőit a régióban. Először is a szövetségesekkel való együttműködés fokozásával, ami szerinte "megnehezítené" Peking döntéshozatalát. Másodszor, a hadsereg "hadszíntéri elosztóközpontokat" hozna létre, hogy fegyvereket és egyéb ellátmányt helyezzen el a régióban.

Ausztráliát és Japánt sorolta fel azon két helyként, ahol fegyvereket lehetne elhelyezni, és azt mondta, hogy a nem halálos felszereléseket a Fülöp-szigeteken és Szingapúrban is tárolhatják.

A terv harmadik szempontja az lenne, hogy látható és hatékony harci erőket helyeznének el a térségben.

"Az a célunk, hogy a hadsereg erői az év hét-nyolc hónapjában az Indo-csendes-óceáni térségben legyenek" – mondta Wormuth.

Ha háború tör ki a térségben, Wormuth szerint a hadsereg szerepe az lenne, hogy "a haditengerészet, a tengerészgyalogság és a légierő számára felállított bázisokat" hozzon létre, és "a hadszíntéren belüli logisztikával" biztosítsa a fegyverkészletek és a vízi járművek alkalmazását. Elmondta, hogy az amerikai hadseregnek az amerikai hazában is lenne szerepe. Christine Wormuth szerint, ha az USA háborúba lép Kínával, az amerikai szárazföld is támadás áldozatává válhat.

"Ha egy nagyobb háborúba keverednénk Kínával, az Egyesült Államok területe is veszélyben lenne, mind kinetikus, mind nem kinetikus támadások miatt. Legyen szó akár az elektromos hálózatok vagy a csővezetékek elleni kibertámadásokról, az Egyesült Államok hadseregét – nincs kétségem afelől – felkérnék, hogy nyújtson védelmi támogatást a polgári hatóságoknak" – mondta.

Arra a kérdésre, hogy az amerikai közvélemény el tudná-e viselni a Kína elleni háborúval járó veszteségek mértékét, azt válaszolta, hogy igen, "ahogyan a második világháborúban is".

Ebben a kijelentéssorban azonban van egy logikai hiba: mind az USA, mind Kína rendelkezik nukleáris fegyverekkel, ami azt jelenti, hogy egy esetleges háború katasztrofális következményekkel járhat az egész világ számára.

Wormuth a legújabb amerikai tisztviselő, aki nyíltan beszélt arról, hogy az USA háborúra készül Kínával. Az év elején a légierő négycsillagos tábornoka azt jósolta, hogy az USA két éven belül háborúba keveredik Kínával, és utasította alárendeltjeit, hogy készüljenek fel. "Remélem, hogy tévedek. A megérzésem azt súgja, hogy 2025-ben harcolni fogunk" – mondta Mike Minihan tábornok, a Légi Mozgékonysági Parancsnokság vezetője egy kiszivárgott feljegyzésben. Az amerikai légierő négycsillagos tábornoka úgy véli, hogy az USA és Kína közötti háború már csak két évnyire van, és utasította erőit, hogy kezdjék meg a felkészülést a konfliktusra.

Michael McCaul képviselő, a képviselőház külügyi bizottságának új elnöke elmondta, hogy szerinte Minihan jóslatának igaza van. "Remélem, hogy téved. ... Azt hiszem azonban, hogy most igaza van" – mondta McCaul a Fox Newsnak.

Később Adam Smith képviselő (D-WA), a képviselőház fegyveres szolgálatok bizottságának rangidős tagja visszautasította a jóslatot, és azt mondta, hogy "nagyon valószínűtlen", hogy az USA és Kína 2025-ben háborúban állna egymással. "A tábornokoknak nagyon óvatosnak kell lenniük, amikor azt mondják, hogy háborúba megyünk" – mondta Smith.

Kína a maga részéről a közelmúltban megismételte, hogy "békés újraegyesítésre" törekszik Tajvannal, de nem zárja ki az erő alkalmazását sem. Kína fokozta katonai tevékenységét Tajvan körül a Tajpejnek nyújtott növekvő amerikai támogatás miatt.

Peking figyelmeztetései ellenére az Egyesült Államok továbbra is erősíti a Tajvannal való kapcsolatokat, többek között példátlan mértékű katonai segélyek nyújtásával. Egy bizonyos ponton ez a támogatás Kína számára elviselhetetlenné válhat, és Peking blokádot vezethet be a szigetország ellen.

Az USA és Kína közötti háborút a Dél-kínai-tengeren is kirobbanthatnák, ahol az USA az elmúlt években növelte katonai jelenlétét. Mivel az amerikai-kínai kapcsolatok ilyen mélyponton vannak, egy baleset is szélesebb konfliktusba torkollhat.

Minihan azt mondta az általa vezényelt tiszteknek, hogy "egy tárnyi lőszert kell kilőniük egy 7 méterre lévő célpontra, azzal az elhatározással, hogy a halálos eredmény számít igazán. Célozzanak a fejre".

Minihan arra is felszólította állományát, hogy a háborúra való felkészülés során tegyenek rendet az ügyeikben.

A legújabb hírek szerint az USA a Raytheon céget bízza meg a Kína megfigyelésére szolgáló rakétakövető műholdak építésével.

Az amerikai űrfejlesztési ügynökség 250 millió dolláros szerződést ítélt oda a Raytheon Technologiesnak hét rakétajelző és -követő műhold tervezésére és fejlesztésére. A megállapodás a hírek szerint része az ország azon törekvésének, hogy segítse az Indo-csendes-óceáni Parancsnokságot a kínai ballisztikus és hiperszonikus rakéták indításának nyomon követésében. Az új műholdakat az SDA "Tranche 1" alacsony Föld körüli pályán keringő műholdjaiba integrálják majd a globális rakétakövetési képesség javítása érdekében. A Raytheon tisztviselője, Dave Broadbent szerint a "rugalmas" és "megfizethető" műholdak kifejlesztése erősíteni fogja Amerika képességét a felmerülő fenyegetések követésére.

Bradley Chance Saltzman tábornok, az amerikai űrműveleti főnök is Pekinget nevezte a "legnagyobb fenyegetésnek az űrben" a területen folytatott növekvő tevékenysége miatt.

Kedden egy kongresszusi meghallgatást tartottak az Egyesült Államokban, amelyben a Pentagon illetékeseit faggatták ki az amerikai törvényhozók az Ukrajnának szánt támogatásokról. A The New York Times szerint a demokrata párti képviselők elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora anyagi áldozatokat fog még felemészteni az ukrajnai háború, míg a republikánusok oldaláról arról kérdezték a védelmi minisztérium tisztviselőit, hogy valóban jó helyre kerültek-e, és megfelelően használják-e fel az Ukrajnának adott szállítmányokat. A keddi meghallgatáson elhangzottak a lap szerint azt jelzik, hogy a kongresszusi többség még mindig elkötelezett Ukrajna támogatása mellett, de mindkét pártban van egy olyan csoport, amely az ukrán korrupció mértékére hivatkozva egyre inkább ellenzi a további támogatásokat. A republikánusoknál a párt szélsőjobboldali képviselői vonják kétségbe azt, hogy az Egyesült Államoknak bele kell folynia a külföldi konfliktusba, míg a demokratáknál a balliberális, háborúellenes képviselők jelentik a belső ellenzéket az ukrajnai kérdésben.

Közben a képviselők egy csoportja szeretné visszaállítani a törvényes állapotot és megakadályozni azt, hogy az amerikai elnök a kongresszus engedélye nélkül indíthasson háborút egy másik ország ellen, ezért háborús hatalmi határozatot terjesztenek elő a törvénytelenül Szíríriában állomásozó az amerikai csapatok kivonásáról.

A képviselőháznak a beterjesztéstől számított 18 napon belül szavaznia kell a határozatról.

Matt Gaetz képviselő (R-FL) egy olyan háborús hatalmi határozatot terjesztett elő, amely utasítaná Biden elnököt, hogy vonja ki az összes amerikai csapatot Szíriából – ez azután történt, hogy négy amerikai katona megsérült egy állítólagos ISIS elleni rajtaütés során.

"A kongresszus soha nem engedélyezte katonai erő alkalmazását Szíriában. Ha az Egyesült Államok jelenleg nem áll háborúban Szíriával, akkor miért folytatunk ott veszélyes katonai műveleteket? Biden elnöknek ki kell vonnia az összes amerikai fegyveres erőt Szíriából. Az America First azt jelenti, hogy valóban az országunk népét helyezzük előtérbe – nem pedig a hadiipari komplexum érdekeit" – mondta Gaetz az állásfoglalásról szóló nyilatkozatában.

"Az ukrajnai invázió óta úgy tűnik, hogy elfordult a figyelmünk Amerika szíriai összefonódásairól" – mondta Gaetz a Fox News Digitalnak. "A törvényjavaslatom célja pedig az, hogy rákényszerítsem a kongresszus tagjait, hogy jegyzőkönyvben szavazzanak arról, hogy szerintük folytatni kell-e Obama szíriai háborúját."

Több mint két évszázaddal ezelőtt Washington, a híres szabadságharcos tábornok kijelentette, hogy "tartsuk be a jóhiszeműséget és az igazságosságot minden nemzettel szemben", és "ápoljuk a békét és a harmóniát mindenkivel". Washington elnök arra is figyelmeztette a késői utódokat, hogy "az a nemzet, amelyik egy másik iránt megszokott gyűlöletet vagy megszokott gyengédséget tanúsít, bizonyos fokig rabszolga. Az ellenségeskedés vagy a vonzalom rabszolgája", és hogy "az egyik nemzet szenvedélyes ragaszkodása a másikhoz, sokféle rosszat eredményez".

Akkoriban még úgy gondolták, hogy az erkölcs és a tudás a legfontosabb vezetői erény.