Az örök izgatottság csitítgatása (Deli Mihály verse)

AZ ÖRÖK IZGATOTTSÁG CSITÍTGATÁSA

Milyen jó volt gyereknek lenni

Bár sírtunk eleget

(tudtuk-nem-tudtuk miért)

Később elfelejtettük minden bánatunkat

mégis bennünk maradt mind:

por, kovász, homályos borostyán

Milyen jó volt növekedni

Pedig sokat izzadtunk, szorongások fojtogattak

tüdőnk tágult, izmaink erősödtek

az ég s a föld között feszengtünk

Milyen jó volt hinni

bármiben, – a hűséges valóságban

Fürdeni szilaj hullámaiban

Milyen rossz volt csalódni a valóságban:

ahogy hidegen átcsapott felettünk

Partra dobott, közönyösen simogatott

Álarcokat húzott, hitegetett, nem engedett

akár egy édes/romlott szerető

Milyen jólesett, hogy felnőtt számba vettek

Milyen furcsa volt másokat szeretni

Lázasan röppent a szerelem

Izgatott mozgásával kiemelt magunkból

és megtartott egymásnak

Milyen különös volt a derűs/viharos ég

s alatta a vak futás

gazdag küzdelmek, kancsal győzelmek illúziója

Milyen érdekes ez a nyakas magány

Micsoda pillanat ez a végzetes születés!

Nastasya Chudakova festménye

(A kép forrása: itt)