Az örök izgatottság csitítgatása (Deli Mihály verse)
AZ ÖRÖK IZGATOTTSÁG CSITÍTGATÁSA
Milyen jó volt gyereknek lenni
Bár sírtunk eleget
(tudtuk-nem-tudtuk miért)
Később elfelejtettük minden bánatunkat
mégis bennünk maradt mind:
por, kovász, homályos borostyán
Milyen jó volt növekedni
Pedig sokat izzadtunk, szorongások fojtogattak
tüdőnk tágult, izmaink erősödtek
az ég s a föld között feszengtünk
Milyen jó volt hinni
bármiben, – a hűséges valóságban
Fürdeni szilaj hullámaiban
Milyen rossz volt csalódni a valóságban:
ahogy hidegen átcsapott felettünk
Partra dobott, közönyösen simogatott
Álarcokat húzott, hitegetett, nem engedett
akár egy édes/romlott szerető
Milyen jólesett, hogy felnőtt számba vettek
Milyen furcsa volt másokat szeretni
Lázasan röppent a szerelem
Izgatott mozgásával kiemelt magunkból
és megtartott egymásnak
Milyen különös volt a derűs/viharos ég
s alatta a vak futás
gazdag küzdelmek, kancsal győzelmek illúziója
Milyen érdekes ez a nyakas magány
Micsoda pillanat ez a végzetes születés!
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_222e0153fbc94012ab664f74e5a35001~mv2.png/v1/fill/w_70,h_96,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_222e0153fbc94012ab664f74e5a35001~mv2.png)
Nastasya Chudakova festménye
(A kép forrása: itt)