Az ukrán ellentámadás kudarca hamarosan politikai problémává válik (Vukics Ferenc jegyzete)

Június 4-én az ukrán hadsereg megindította régóta várt ellentámadását Délkelet-Ukrajnában. Tíz nappal később sincs jelentős előrelépés. Nem erre az eredményre számítottak a háborús propagandisták.

Az ellentámadás elején David Petraeus tábornok, aki korábban az iraki, illetve afganisztáni nemzetközi erők parancsnoka, valamint a CIA igazgatója is volt, a Washington Postnak bizakodóan nyilatkozott, és azt mondta, hogy az ukránok részéről jelentős áttörés várható, a sikerek messze felül fogják múlni azt, amire a legtöbb elemző számít.

A tábornok később a BBC Radio 4 Today című műsorában részletesebben is beszélt az ukrán törekvésekről:

„Azt hiszem, hogy ez az ellentámadás nagyon látványos lesz. Az az érzésem, hogy az ukrán erők képesek lesznek összfegyvernemi harcot vívni, ahol a műszaki csapatok áttörik az akadályokat, szétszórják az aknamezőket és így tovább; a páncélosok a páncéltörő rakéták ellen védett gyalogsággal követik őket; a légvédelem távol tartja tőlük az orosz repülőgépeket; az elektronikus hadviselés zavarja a rádióhálózatukat; a logisztika közvetlenül mögöttük; a tüzérség és az aknavetők pedig közvetlenül előttük helyezkedik el.”

A tábornok pontos időrendet is adott. Pontosan tisztában volt a támadás dinamikájának fontosságával:

„És ami a legfontosabb... az, hogy amikor az első harcok 72-96 óra elteltével elkerülhetetlenül tetőznek – fizikailag ez a maximum, ameddig a támadás elején harcoló erőknek el lehet jutni –, és veszteségeket szenvednek... vannak követő egységek, amelyek tovább nyomulnak, és kihasználják az addig elért előrehaladást, és fenntartják a lendületet, és szerintem ez mozgásba hozhatja az egész orosz védelmet azon a területen, és akkor szerintem más lehetőségek is megnyílnak a szárnyakon.”

A valóságban az ukrán erők támadó csoportosításainak élén haladó erőket szabályosan lemészárolták. A harcok sok esetben kevesebb mint egy nap alatt "tetőztek", ezt követően a bevetett csoportosítások az elszenvedett veszteségek miatt elvesztették a további támadásra való képességüket.

Az ukránok nem voltak restek és általában ugyanabban az irányban, újra próbálkoztak, háromszor nagyobb erő alkalmazásával.

Bár többen megpróbálták megmagyarázni az ukrán veszteségeket és azt állítani, hogy az ukránok már a második orosz védelmi vonalat támadják, vagy hogy a harcok már Mariupol felé tolódnak el, ahol a brit Challenger tankok bevetésével az ukrán erők elkezdték visszatolni az oroszokat. Hanna Maliar védelmi miniszterhelyettes egyenesen azt állította, hogy Bahmut körül már nincsenek igazán harcok, hanem inkább délen, Bergyanszk és Mariupol környékén. Szerinte az oroszok keletre összpontosították az erejüket, ezért délen nem túl sikeresek a védekezésben.

Ehhez hasonló meredek kijelentéseket a háborúpárti médiában könnyen össze lehet gyűjteni.

Sokat elmond a valódi helyzetről, hogy a Fehér Ház tartózkodik attól, hogy nyilatkozzon az ukrán ellentámadásról. John Kirby, az amerikai nemzetbiztonsági tanács stratégiai kommunikációs koordinátora egy sajtótájékoztató során kijelentette, hogy úgy véli, először Kijevnek kell kommentálnia az ellentámadás eseményeit:

„Tartózkodni fogunk attól, hogy értékelést adjunk erről az offenzíváról. Ehhez ragaszkodni fogok. Az offenzíva folyik, a harcok folytatódnak, ez nem kérdéses. De Zelenszkij elnöknek kell nyilatkoznia ebben az ügyben, nem nekünk.”

Olekszandr Szirszkij, az ukrán szárazföldi erők parancsnoka továbbra sem a Mariupolt ostromló csapatokat, hanem a Bahmut térségében lévő ukrán állásokat látogatta meg.

Amerikai sajtóhírek szerint az ukrán hadvezetés most szünetelteti a déli offenzívához köthető hadműveleteket, mivel nem elégedettek az elért eredmények és az ezekért fizetett veszteségek arányával. Az ukrán csapatok előtt álló kihívásokat növeli a sűrű orosz védelem és a légi fedezet hiánya. A Wall Street Journal írása szerint az oroszok számos nyugati harcjárművet lőttek ki vagy zsákmányoltak a harcok során.

Az ukránok számára a legnagyobb nehézséget a kiterjedt orosz aknamezők, illetve az aknákat akár néhány perc alatt, 5-15 kilométer távolságból is telepíteni képes orosz tüzérségi eszközök jelentik.

További gondot jelent az, hogy az oroszok a front déli szakaszán előnyre tettek szert az ukrán légvédelem és az orosz légierő között zajló folyamatos ütközetben. Főként a nagy hatótávolságú, földi célpontok ellen bevethető rakéták okoznak gondokat az orosz vonalakat támadó ukrán páncélosalakulatoknak.

Korábban már jeleztem, hogy a napok óta nagy a csend az ukrán médiában. Teljesen lényegtelen témák jelentek meg az újságok címlapjain és látható volt, hogy a „médiamunkások” nagyon erőlködnek, hogy továbbra is fenntartsák a „lendületes ellentámadás” mítoszát.

Nyugati források szerint Kijev harmadik napja egyetlen falut sem foglalt vissza, mivel az orosz csapások és az erősen aláaknázott mezők akadályokat jelentenek:

„Miközben Oroszország újabb tüzérségi, aknavető- és légicsapásokat indít, hogy megpróbálja lassítani Ukrajna ellentámadását, ukrán védelmi tisztviselők csütörtökön lassú előrehaladásról számoltak be több támadási vonal mentén az ország délkeleti részén.”

"Nagyon nehéz az előrenyomulás" – mondta újságíróknak Hanna Majlar, az ukrán védelmi miniszter egyik helyettese, hozzátéve, hogy az orosz aknákkal telezsúfolt mezők is akadályozzák az ukrán előrenyomulást. "Lehet, hogy lassú, ha a számokat nézzük" – mondta Majlar asszony – "de az előrehaladás magabiztos". Mark A. Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke a NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozóján azt mondta, hogy Ukrajna folyamatos haladást ér el, még ha nem is gyors a győzelem. "Ez egy nagyon nehéz harc" – mondta. "Nagyon erőszakos harc, és valószínűleg jelentős időt vesz igénybe, nagy költségekkel".

Miközben Ukrajna állítólag sebezhető pontokra vadászik a hónapok óta megerősített orosz vonalakban, független elemzők szerint Kijevnek az elmúlt napokban keletre és délre is elért előrenyomulása inkább yardokban, mint mérföldekben mérhető. Ukrajna azt állította, hogy a hétvégén és hétfőn visszafoglalt egy sor falut egy folyó körül délkeleten.

Sajnos továbbra sem tudom megértetni a „szakértőkkel”, hogy mit is jelent a védelmi harc során a biztosítási öv (fedező-biztosító lépcső).

A biztosítási övben előrevetett osztagként védő alegységek lezárják a legfontosabb irányokat és az ellenség támadásához legkedvezőbb terepszakaszokat. Nem az a feladatuk, hogy minden áron megtartsák a területeket. Elsősorban az ellenség felderítő, biztosító erőinek szétverésére, a főerők szétbontakozásra kényszerítésére törekednek. Ha módjukban áll, akkor megpróbálnak jelentős veszteségeket okozni és számukra kedvezőtlen irányba terelni a támadó erőket. Elsődleges feladatuk a támadó csoportosítás felderítése, a támadás fő irányának meghatározása. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a biztosítási öv hiányzik, de ebben az esetben is a védelem peremvonala előtt 6–8 km távolságra előretolt állásokat (EÁS) hoznak létre. Az EÁS célja, hogy megtévessze az ellenséget a védelem peremvonalának vonalvezetésében és felépítésében, illetve biztosítsa az első lépcsőben védő zászlóaljakat az ellenség rajtaütésétől, és nehezítse az ellenség tüzérségének az első ellenállási terepszakasz védőkörleteinek, támpontjainak lövését. Ezek az erők szétverik az ellenség harcfelderítését, és a főerőket idő előtti szétbontakozásra kényszerítik, hogy lelassítsák őket, és a mögöttes erőknek elegendő időt biztosítsanak a tartalékok átcsoportosítására.

Nem vagyok egyedül a véleményemmel. Jack Watling, a brit Royal United Services Institute kutatója és szárazföldi hadviseléssel foglalkozó szakértője szerint azonban a fő orosz védelmi vonalak még mindig 15-20 kilométerre vannak a jelenlegi ukrán állásoktól.

Az ukrán csapatoknak előbb át kell jutniuk az orosz erődítmények több rétegén – írta Watling egy szerdán közzétett tanulmányában. A lassú előrehaladás, amelyről Kijev az ellentámadás első napjaiban beszámolt, az orosz frontvonal harcálláspontjai mentén lévő rókalyukak és kézzel ásott árkok megtisztításáért folytatott véres harcokat tükrözi – mondta.

"Ezek mögött páncéltörő és személy elleni aknákból álló bonyolult aknamezők voltak" – írta. Az ukrán erőket, amelyek megpróbálnak előrenyomulni ezekre a területekre, valószínűleg orosz drónok fogják szorosan követni, és orosz tüzérség veszi célba őket. Az orosz fő védelmi vonalak közelében pedig "megfelelően kiásott árkok és betonerősítésű lőállások, harckocsiakadályok, a tüzérségi csapások koordinálására szolgáló földre fektetett kábelek és még több akna található" – írta.

Bár Ukrajna még nem vetette be a támadó erejének nagy részét, a kezdeti lökések célja szerinte az, hogy Oroszországot rávegye arra, hogy tartalékos csapatokat vezessen be messze a frontvonalak mögül, hogy megerősítse a nyomás alatt álló területeket.

"Amint ezek a csapatok előrenyomulnak, könnyebb lesz azonosítani az orosz vonalak gyenge pontjait" – írta Watling.

Watling és más elemzők szerint azonban az ukrán erők előrenyomulásával egyre kevesebb légvédelem fedezi majd őket, és az orosz helikopterek és harci gépek még tartósabb támadásának lehetnek kitéve. Kedden orosz tisztviselők azt mondták, hogy harci helikopterek csapást mértek egy ukrán állásra az egyik újonnan visszafoglalt falu közelében.

A The New York Times által ellenőrzött videók és fényképek szerint Ukrajna már több, nyugatról szállított harckocsit és páncélozott járművet vesztett el az offenzíva első napjaiban, és elemzők szerint élőerői is jelentős veszteségeket szenvedhettek, bár Kijev nem közli ezeket a veszteségeket.

Az orosz oldalon is vannak arra utaló jelek, hogy a harcok véresre sikerültek: Több tucat halott orosz katona és kiégett orosz jármű hevert a Donyecki területen található Sztorozsovához vezető úton, az Ukrajna által visszafoglalt falvak egyikében – jelentették a Sky News újságírói, akik szerdán jártak a térségben.

Majlar azzal nyugtatta az embereket, hogy a nyugatiak által szállított felszereléseket bár kilövik, de segítik az ukrán katonák életének megmentését. Maljar szerint a Bradley harcjármű "segít megmenteni a legértékesebb dolgot – a katonai személyzet életét. Az acélt pedig mindig helyre lehet állítani".

Az ukrán 37. dandár frissen kiképzett és nyugatról szállított fegyverekkel felfegyverzett erői voltak megbízva az ellentámadás vezetésével. Június 5-i előrenyomulásuk után 20 perccel, a délkeleti Donyecki területen lévő Velika Novoszilkától délre aknavetők robbantak körülöttük – mondták a katonák. Egy Lumberjack néven ismert 30 éves katona látta, hogy két férfi a járművében vérzik el; az egyik elvesztette az egyik karját, miközben a családjáért kiáltott. Lumberjack bemászott egy tüzérség által ütött kráterbe, de egy aknavető repeszdarabja közben a vállába fúródott.

"Ott maradtunk a mezőn, tankok és nehézpáncélosok nélkül" – mondta Lumberjack, aki azzal a feltétellel beszélt a The Washington Postnak, hogy csak a hívójelével azonosítják, mert nem volt felhatalmazva arra, hogy a csatáról beszéljen. "Három oldalról ágyúztak minket aknavetőkkel. Nem tudtunk semmit sem tenni".

Elmondása szerint az egységben kevesebb mint 50 ember volt, és 30-an nem tértek vissza – meghaltak, megsebesültek vagy az ellenség fogságába estek. Az egység öt páncélozott járműve már a harc első órájában megsemmisült.

A Moon of Alabama katonai blog szerint bárki is képezte ki ezeket az egységeket, súlyos hibákat követett el.

„A 37-esek Velyka Novoszilka közelében végrehajtott támadásának első másfél órájában az oroszok megállás nélkül bombázták az egységet, amely az AMX-10 RC páncélozott járműveiken is áthatolt – mondta Grey, a zászlóalj egy másik katonája, aki szintén csak azzal a feltétellel beszélt, hogy csak a hívójelével azonosítják. A páncélozott járművek, amelyeket néha "könnyű tankoknak" neveznek, nem voltak elég páncélvédettek ahhoz, hogy megvédjék a katonákat, mondta Grey, és nem tudták őket a katonák elé küldeni fedezékül. Az AMX-10 nem harckocsi, és nem is használható annak feladataira. Ez egy kerekes könnyű felderítő jármű, amelyet Franciaország 50 évvel ezelőtt épített, hogy afrikai gyarmatokon alkalmazzák a felkelők ellen. Egyik fő jellemzője, hogy hátramenetben is jó a sebessége. Ez arra szolgál, hogy amint komolyabb ellenerőt észlel, azonnal vissza tudjon vonulni.

A Moon of Alabama is azt állapította meg, hogy az ukrán ellentámadás most az orosz védelem biztosítási övében rekedt, mérföldekre a valódi védelmi vonalaktól. Ez előre látható volt.

Ebben semmi meglepő sincs. Az amerikai FM 100-2-1-es tábori kézikönyv részletezi a szovjet/orosz hadseregek védelmi hadműveleteit (93. oldal):

„Amikor a védelmet az ellenséggel való közvetlen harcérintkezés előtt alakítják ki, a szovjetek a fő védelmi zónától legfeljebb 15 kilométerre előre biztonsági sávot alakítanak ki. Minden egyes első lépcsős ezred előtt legfeljebb zászlóalj nagyságú biztosító erőt küldhet ki.

Részletes és összehangolt tűztervet dolgoznak ki. A fegyvereket úgy helyezik el, hogy a lehető legtöbb tüzet közvetlenül a [harctér elülső széle] előtt lehessen leadni. Az ellenséges behatolásokat a tüzérségi tűz áthelyezésével és ellentámadások végrehajtásával tompítják.”

A nyugati erők is hasonlóképpen építik fel a védelmüket. Erről az FM 3-0 és az FM 3-90 kézikönyvekben bővebben is olvashatunk.

Az ukrán hadsereg legalább négy dandárt használt a támadáshoz. Ezek közül legalább kettő az ellentámadásra felállított 12 dandárnyi tartalékból származott. A mintegy 30%-os veszteségekkel az érintett harcászati magasabb egységeket súlyosan legyengítették, miközben valójában semmilyen eredményt sem értek el.

A Moon of Alabama szerint az oroszok igyekeznek minél több veszteséget okozni és minél több járművet megsemmisíteni a fő védelmi vonalat biztosító zónában, kimerítve az ukrán erőket, mielőtt azok elérnék azt.

„Gyakorlatilag a fő védelmi vonal előtti területet gyilkos zónává változtatják. Ha az orosz stratégia eredményesnek bizonyul, Ukrajna túl sok újonnan kiképzett katonáját – akiknek száma több tízezerre tehető – és túl sok harckocsit és gyalogsági harcjárművet veszíthet ahhoz, hogy áttörje a fővonalat. Még ha el is jutnának odáig, az erők túlságosan meggyengülnének ahhoz, hogy délre haladjanak tovább, és segítsenek elérni a fő célt: elvágni az úgynevezett szárazföldi hidat, amely összeköti Oroszországot a megszállt Krím félszigettel. Ehhez el kellene érni a mintegy 60 mérföldre lévő Azovi-tengert. Az ukrán erőket nyilvánvalóan nem erre képezték ki. Túl sok helyen támadtak egyszerre. A terepen azt láthattuk, hogy hét szakaszon és négy fő irányban támadtak. Egy vagy két támadási iránnyal, koncentráltabb erőkkel jobb eredményeket lehetett volna elérni.”

Putyin orosz elnök nemrég a következőképpen írta le az ukrán áldozatokat:

„Az ukránok veszteségei majdnem 50 százalékosak. Egyértelműen a védekező fél szenved kevesebb veszteséget, de ez az arány most 1:10 a mi javunkra. A mi veszteségeink az ukrán erők veszteségeinek tizedét teszik ki.”

Az észt hírszerzés vezetője szerint nincs nagy baj, mert az elmúlt hat hónapban kiképzett ukrán egységek még egyáltalán nem kerültek bevetésre az ellentámadásban és a nyugati haditechnika csak 10 százaléka veszett oda az első napokban.

Korábban Hanna Maljar ukrán védelmi miniszter-helyettes egy televíziós műsorban arról számolt be, hogy az orosz csapatoknak kilencszer annyi veszteségük van, mint az ukránoknak.

„Általában, hogy egyértelmű legyen, az egész háború alatt, így a teljes körű invázió alatt is, mi sokkal kisebb veszteségeket szenvedtünk. Ami a Hortcát illeti, az ellenség vesztesége 8,73-szor nagyobb. Ha a Tavrijáról beszélünk, ott az ellenség veszteségei 5,3-szor nagyobbak, mint a miénk.”

Ha Maljarnak igaza lenne, akkor az ukrán erőknek már tényleg Mariupol közelében kellene járniuk és újra kellene írni minden harcászati szakkönyvet, és nevetve eldobni a támadás sikerét biztosító tényezőknek mind a tíz pontját, mint idejétmúlt és hasznavehetetlen következtetéseket.

Az ellentámadás kezdete óta az orosz napi jelentés összesen mintegy 10 500 ukrán áldozatot sorol fel.

Várható egy második nagy kísérlet a megmaradt ukrán erőkkel, de nem valószínű, hogy jobb eredménnyel fog járni. A régóta hirdetett ukrán ellentámadás valószínűleg nagy ukrán veszteségekkel és valódi stratégiai sikerek nélkül fog végződni.

Ez aztán hamarosan hatalmas politikai problémává válik.

Az már sokak számára nyilvánvaló, hogy Ukrajna az USA támogatása nélkül rövid időn belül kapitulálna. Az eddigi kétpárti támogatás ellenére nem szabad elfelednünk, hogy mindenkinek megvan a saját maga ellenzéke, és az a választások közeledtével egyre hangosabban mutat rá a másik vélt vagy valós hibáira.

A jövő évi újraválasztási kampánya előtt Bidennek szüksége van egy jelentős harctéri győzelemre, hogy megmutassa, hogy az Ukrajnának nyújtott fenntartások nélküli támogatása hogyan is biztosította az USA globális vezető szerepét.

A korlátozott ukrajnai győzelmek zavaros kimenetele kritikáknak adna táptalajt. Egy nem túlságosan "elsöprő" siker valószínűleg növelné a Nyugaton a nyomást, hogy Kijevet egy olyan területi rendezésről szóló tárgyalásokra kényszerítsék, amely nem biztos, hogy tetszene neki.

A Biden-kormányzat keveset tehet harctéri helyzet megváltoztatásáért.

A Moon of Alabama szerint a kongresszus valószínűleg meg fogja akadályozni, hogy Biden nyíltan bevethesse az amerikai hadsereget Ukrajnában.

„Az európai NATO-szövetségesek mostanra már láthatták, hogy az orosz hadsereg mire képes az ellenségeivel. Nem fogják szívesen látni, hogy ugyanezt teszik majd a saját csapataikkal."

Így a tárgyalások maradnak az egyetlen kiútként.

Az elmúlt hónapokban kiderült, hogy kijevi vezetés korábbi arca, Alekszej Aresztovics lett a leginkább őszinte ember. Nézzük mit is mond az ellentámadásról:

"A nemzetközi konferenciákon (a nyugati vezetők) idegesen kérdezősködnek az ellentámadásról. Elmondom nekik, hogy (a NATO) saját doktrínája szerint a felkészült védelem elleni ellentámadás csak akkor lehet sikeres, ha légi fölényre támaszkodik. Igen, a NATO doktrínája szerint készítettük elő a támadást (amelynek a légi fölény az egyik összetevője), és nézd meg, mi történt. Felbecsülhetetlen károkat szenvedtünk.”

Az amerikai kormánynak kell beleegyeznie egy új európai biztonsági struktúra felépítésébe. A béke feltételei kemények lesznek, és még sok időbe és sok halott ukránba fog kerülni, amíg az Egyesült Államok ebbe beleegyezik.

Közben pedig mi csak hallgathatjuk és olvashatjuk a „nagyszerű győzelemről” szóló nyilatkozatokat és értékeléseket. Itt már nem csak az ukránokról van szó.

A háborút megelőző években visszatértünk egy kvázi-vallásos korszakba, ahol a „szakértői véleményekkel” megtámogatott különböző hívők szembeszállnak egymással, és maguknak követelik az egyedül üdvözítő igazságot. Keserű árat fogunk fizetni azért, hogy ilyen gondatlanul feláldoztuk az igazságot az önérdek és az aktuálpolitika kedvéért. Ilyen szellemi mélyrepülést csak a végstádiumban lévő autoriter hatalmak szoktak végrehajtani.

Minden társadalmilag egészséges embernek természetes ellenszenve van a hazugsággal szemben. Minden kultúra történelmi tapasztalata azt mutatja, hogy az értelmes döntésekhez megbízható információkra van szükség. Ezért tekintették a hazugságot mindig is bűnnek.

Megbízható információk nélkül elveszettek és függők vagyunk, és ki vagyunk szolgáltatva az önkénynek.

Az emberiség technológiákban elért eredményei és a hitrendszerek ostobasága közötti ellentmondás jelenleg lélegzetelállító méreteket öltöttek. Az ukrajnai események hazugsághalmaza is jelzi, hogy a nyugati társadalmak fájdalmas katarzis nélkül valószínűleg menthetetlenek lesznek, ha egyáltalán lesznek…