AZONOSSÁGOK, ELVÁLÁSOK (Deli Mihály verse)

Lassacskán elmaradtak apa szavai

Látta, mint utánzom és jobbítom mozdulatait

Ahogy gyengült, úgy erősödtem

Már keveset beszéltünk, ha mégis, annak súlya volt

Kerültük a városi locsogást

Rajtam kívül senki sem értette volna, amit mondott:

„Ne vasald a fát” / „Mosd a vizet” / „Nap hozza-viszi”…

Vonzani kezdett a szavain és a locsogáson túli világ

(vagy bennem volt valami taszítás?)

Amikor egy reggel elé álltam, szelíden mosolygott:

„Nincs szabadság, csak repülés és vonzás”

Megöleltem, s éreztem magamon nehéz kezeit

„Menj, ha maradni akarsz” – súgta

„A béke homokóráját forgatjuk” – válaszoltam

Finoman az arcomhoz ért tenyerével

Ma is éget

„A szeretetnél is több ez” – mondta, és intett

Mert mindketten tudtuk, azonos úton jártunk

A kép forrása: itt.