Azt mondja néhány nyelvészünk... ‒ Gyimóthy Gábor zenés nyelvleckéztetője
- szilajcsiko
- 6 nappal ezelőtt
- 3 perc olvasás
Néhány hete rákattintottam egy dalra. Nem tudom, ki írta, mikor és hogy micsoda. Még az is lehet, hogy a repülősök indulója.
Nagyon jó a dallama ‒ első hallás után már fütyülni tudtam ‒ és a szövege sem rossz. Így kezdődik: "Szél viszi messze a fellegeket..."
Igenám, de hogy folytatódik?
"... felette lángol az ég." Kórus énekli, tehát nem egy valaki az, aki nem vette észre, hogy a fellegek többesszám, hanem senki az éneklők közül, senki, aki a dalt felvette, senki, senki, senki, az egész vonalon!
Több változatát találtam meg a dalnak és találtam egyet, amelyben hallhatóan éneklik: "... felettük lángol az ég." De a többi??? Hogy fordulhat ilyesmi elő? Ezt egyszerűen nem lehet apróságnak tekinteni! Ez a nyelvünkkel szembeni, iszonyatos nemtörődömségnek súlyos tanúbizonysága!
Akárcsak a régi újságosbódékból lett kürtőskalács sütődéken az óriási KÜRTÖSKALÁCS föliratok. Teljesen érthetetlen, hogy az a sereg ember, aki azon dolgozott, aki elhatározta, hogy a régi bódéra fölirat kell, aki megtervezte a fölirat betűit, aki megcsinálta a szép (azt hiszem piros) föliratot, és mindaz, aki nézte, hogy ezek mit csinálnak, egy se akadt közöttük, aki szólt volna, hogy emberek, a kürt és a kürtő két különböző dolog, és a szerencsétlen (de szeretett) kalács sosem fújt a rezesbandában!
23 évvel 1956 után jártam először újra Magyarországon, 1979-ben. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy valamikor véresszájú ócsárlója leszek a nyelvrongálásnak és a nyelvrongálóknak. Végig villamosoztam az akkori Martírok útján. Valahol, nem messze az akkor még működő Május 1 mozitól, az út túlsó oldalán volt egy bőrönd üzlet. Már nem emlékszem a föliratának pontos nevére (Bőrönd üzlet? Bőrönd bolt?), talán csak egyszerűen Bőröndös volt, két arasznyi betűkkel kiírva. A betűk lepotyoghattak a forradalom alatt, de azokat ideiglenesen visszarakták. Reméltem, hogy ez az ideiglenesség "csak" '56-óta és nem '45-óta tartott... Ugyanis a fölirat BÖRŐNDÖS-t hirdetett! Hogy 23 év alatt nem volt pénzük a végleges javításra, az sajnos az akkori körülmények ismeretében nem volt csoda. De, hogy 23 év alatt senki nem szólt nekik, hogy cseréljék már ki a helytelenkedő, két Ö betűt! Vagy ha szóltak nekik, annyira nem érdekelte őket az ügy, hogy úgy hagyták az éktelenkedő föliratot. Arról már nem is beszélve, hogy a betűk ideiglenes fölrakásánál is lehetett volna valakinek annyi esze, hogy különbséget tud tenni a börőnd és a bőrönd között.
Lehet, hogy Kedves, hasonkorú olvasóim között akad olyan, aki szintén látta és emlékszik erre a nyelvi rettenetre, amit nem lehet apróságnak tekinteni.
Azt mondja néhány nyelvészünk...Azt mondja néhány nyelvészünk:
„Semmit nem kell tenni.
Nyelvünknek megtisztulása
magától fog menni.
Merthogy nyelvünk rém okos – s így
nem a nyelvész gondja –
azt, ami nem belevaló,
magából kidobja...”
Ennél nagyobb marhaságot
nehéz kitalálni.
Hogy a fordítottja zajlik,
negyven éve látni!
Lehet, hogy a nyelvünk okos,
de nem dobálódzik,
s használóinak egy része
nyelvrontón tobzódik.
Míg a lusta nyelvész gárda
tétlenségre buzdított,
nyelvhasználók eme része
csinált nyelvi divatot.
Nem a nyelv, de ők dobták ki
szavainknak seregét,
s hoztak helyette idegent,
merthogy abból nem elég.
„Változik a nyelv...” Nyöszörög
nyelvész, hogyha szólsz neki.
Hogy ez ellen tenni kéne,
hallani sem szereti!
Változik? – Egy fészkes fenét!
Csakis mi változtatjuk,
akik írjuk és beszéljük
s csúnyán elhanyagoljuk!
Divatcsináló, bár bűnös,
ámde nem ő egyedül,
cinkos, aki átvesz tőle
s divat szerint hegedül!
Változik a nyelv? – Tán lassan.
Ámde ötszáz év alatt
nem haladt annyit, amennyit
negyven év alatt szaladt!
Nyelvészek! – Ébredjetek hát!
A nyelvünkre ki vigyáz?!
Jobb ám a cselekvés, mint a
holtnyelvet sirató gyász ...
Zollikerberg, 2025 XII. 4.
Szél viszi messze a fellegeket... Helyesen énekelt változat:
És az egyik helytelenül énekelt változat:
