Barna Beatrix: Megerősítő adalékok Petőfi Sándor kézírásának üzeneteihez
Előzmény:
Az utóbbi évek Petőfi kutatásainak eredményeit ‒ bármennyire is erős ellenszélben léteznek ‒, a társtudományok véleménye erősítheti, de cáfolhatja is. Ebben az esetben az írásszakértői vélemény kikérése rendkívül érdekes módja a vizsgálódásnak. Örömmel olvastam Dr. Turczer Róbert levelét Fuksz Sándorhoz. Bár az ajánlott könyvet még nem olvastam, de felkeltette érdeklődésemet, ami késik, nem múlik.
A történetem, ami eszembe jutott erről, korábbi. 2007-ben jelent meg első irodalmi tanulmányom a DOBOGÓ-ban, Vajda János (költő) emlékezete címmel, születésének 180. és halálának 110. évforduló alkalmából.
Hogy mi késztetett erre a munkára? A véletlen, ami mindvégig mellém szegődve, ébren tartotta érdeklődésemet, szó szerint nem hagyott békén. Azzal kezdődött, hogy évekkel korábban könyvespolcom rendezgetése közben egy könyvből váratlanul ölembe pottyant két, újságból kivágott, 1977-es tanulmány Dénes Zsófia tollából. (Bécsi levél – Gina, és Bécsi levél ‒ Róza és Gina címmel) - Szereplői Vajda János múzsája, Gina, valamint későbbi felesége, Bartos Róza. Mi dolgom ezzel? – kérdeztem magamtól, bár mindkét történet nagyon érdekes adalék, filmszerűen mesélő, de később már nem ez volt a munkám vezérfonala.
Vajda János költő, író, hírlapíró és nyelvújító a 48-as ifjak egyike, akinek javaslatára a forradalom előestéjén nem oszlottak fel határozathozatal nélkül a PILVAX-ban, ‒ ott volt Táncsics kiszabadításakor, ismerte, szerette és tisztelte Petőfit, aki csupán négy évvel volt idősebb nála.
Belehelyezkedve Vajda korába, egy nagyon érdekes ember és regényes élete bontakozott ki, mely több éven át foglalkoztatott, mire ez a tanulmány elkészült. Kiegészült egy grafológiai elemzéssel is, melyhez a Petőfi Irodalmi Múzeumtól kértem és kaptam írásmintákat, amelyeket felkérésemre W. Barna Erika írásszakértő véleményezett. Egymástól függetlenül dolgoztunk, és amikor egyeztettünk meglepő következtetésekre jutottunk. Hihetetlenül érdekes volt összekötni életrajzának adatait az ismert személyiségjegyeivel és költészetében megnyilvánuló mély őszinteségével!
W. Barna Erika alapos, jószemű, kitűnő grafológus. (Vezetéknevünk azonossága csak véletlenszerű névrokonság.) Mindenesetre a közös munka emlékezetes maradt számomra. Fegyelmezettsége ellenére éreztem izgatottságát, amikor a Petőfi Irodalmi Múzeumban megpillantotta Vajda János kézírását. Mondják, a kézírás Isten ajándéka. Minden írás nyomhagyás és olvasható bizonyíték. Öt írásmintát volt alkalmam kiválasztani. Fontos találkozásra készültem…. Sokat vártam tőle, sokat kaptam! Megpillantva kézírását, egyszerűen csak hagytam, hogy hasson rám. Nem értettem a grafológiához, vizuális ösztöneimre hagyatkozva a változások így is szembetűnőek voltak, hiszen különböző időszakaiból származó sorai őszintén árulkodtak fizikai, lelki, érzelmi állapotáról, életkoráról.
Az első pillanatban úgy éreztem, hogy írását el sem tudom olvasni. Intimitást sértő, kéretlen levélolvasónak éreztem magam. A tartalom nem is volt fontos. Kiválasztva két jellegzetes betűjét, azt figyeltem időrendi sorrendben, hogyan változnak. A betűk korábbi díszítettsége leegyszerűsödik, kisimul, elmaradnak a hurkok, feleslegessé válnak. A korábbi feszes aláírások elernyednek. Életének nehezebb időszakából származó kézírását „vastagodások” jellemzik, egyre többször nehezedik tollára. Ebben a levélben érződnek anyagi gondjai. Nehezen ír, nehezen kér!
Fontosnak éreztem emocionális benyomásaim leírásán túl egy szakértői vélemény közreadását is. Ebben kitűnő partner volt W. Barna Erika. Munkája, elemzése alapján kirajzolódott Vajda János ellentmondásos, önként választott magányossága, melyet sohasem volt képes feloldania életében. „Életfeladata ezen részét adósságként magával vitte” ‒ fogalmazott Erika.
Ezért is örültem, hogy szerepet kapott a Petőfi-kutatásban is ez a módszer. A kétségek bizonyossággá válhatnak általa, elősegítve az igazság kibontását, ami nem is olyan könnyű feladat kétszáz év távlatából!
W. Barna Erika
„Olts gyermekid szivébe jellemet!”
Comments