BÚCSÚLEVÉL! Egy háziorvos vallomása
(Az okos rabbi után egy bátor orvos... Sose adja fel a reményt, tisztelt Olvasó, még ha hősünk most feladta is! – a Szerk.)
Búcsúlevél!
Megdöbbentően sok támadást és fenyegetést kaptam az elmúlt 1 hét során – személyesen és telefonon, üzenetekben és hozzászólásokban, SMS-ben, stb. – ezért kiszállok ebből az egész Covid ügyből. Feladom. Pedig csak segíteni szerettem volna az embereknek.
A segíteni akarás miatt hagytam ott a gyógyszeripari karrieremet, ahol különböző nagynevű külföldi gyógyszercégeknél értékesítési vezetői, marketing vagy üzletág igazgatói pozíciókat töltöttem be. Az évek során rájöttem, hogy a gyógyszerek többsége nem segíti a betegek gyógyulását, sőt a mellékhatások miatt inkább ártalmas.
Otthagytam a kimagasló fizetésemet, luxus céges autómat, külföldi tréningeket és kongresszusokat, hogy egyszerű vidéki háziorvosként próbáljak segíteni az embereken.
Az életem egy érdekes fordulatot vett 2020 áprilisában, amikor a budapesti önkormányzattól megkerestek, hogy vállaljam el a Pesti úti Idősek Otthonát – az intézetben kitört Covid járvány miatt orvos nélkül maradtak. Elutasítottam, mivel távol van a lakóhelyemtől.
Két hét alatt több tucat orvost kerestek meg, de senki sem vállalta! Úgy látom, az orvos kollégák bátorsága, a trágár és fenyegető hozzászólások írásában ki is merül. Néhány száz idős krónikus beteg orvosi ellátás nélkül maradt. Orvosi lelkiismeretem nem engedte, hogy én is tétlenül hagyjam ezt, így 2 hét után elvállaltam, ahol azóta is félállásban háziorvosként dolgozok.
Az általam bevezetett tömeges nagy dózisú D-, C- és multivitamin adagolásnak, valamint a vezetőség következetes intézkedéseinek köszönhetően, 2020 júniusában legyőztük a Covid járványt – azóta sem volt egyetlenegy Covid-os betegünk sem. Persze erről már hallgat a média!
Majd 2020 októberében a gödöllői idősek otthonából kerestek meg, ahol kitört a Covid járvány, közel 120 fertőzött lakóval. Az intézményi orvost 21 napra karanténba zárták. Most sem akartam elvállalni, a jelentős leterheltségem miatt, így kértem, hogy keressenek valaki mást. Néhány napig próbáltak más orvost találni, de senki sem vállalta.
A kollégák féltek, rettegtek…. Így megint nekem kellett ellátni az idős magukra maradt betegeket. A mai napig kérésre kimegyek a több napig lázas, elesett betegekhez, függetlenül attól, hogy már pozitív PCR Covid tesztjük van.
Covid-os betegek ellátása vagy PCR szűrése kapcsán nem hordok maszkot, nem veszek fel kesztyűt – megfertőzni őket jobban már úgysem lehet, sőt az ő maszkjukat is levetetem, hogy lássam az arcukat, amelyből műszeres vizsgálatok nélkül is meg lehet ítélni az állapotuk súlyosságát.
A fentiek miatt, csak mosolyogva olvasom a „hős” szkafanderbe öltözött Covid osztályra akaratuk ellenére kivezényelt kollégák becsmérlő hozzászólásait….
Nem félek a Covid-tól, mert 1 év alatt közel 250 valódi Covid-os beteget (PCR teszttel igazolt) láttam el „védőfelszerelés” nélkül és jól vagyok. Egyszer sem volt semmilyen panaszom, a munkáltatók által kért számtalan PCR tesztem is mindig negatív volt. Miért is? Mert a közel 10-12 órányi orvosi munka ellenére, próbálok egészségesen élni és legalább 10 éve szedem a nagy dózisú D-, C- és multivitaminokat.
Mielőtt még újabb hülyeséget találnának ki az olvasók – nem árulom a vitaminokat, hanem vásárolom, saját magam és a családom részére….
Sötétnek látom a jövőnket….
A hozzászólásokból jól látható, hogy a kritikus kommentek személyeskedőek, agresszívek, főlényesek, fenyegetőek, tele vannak trágár, obszcén kifejezésekkel. Mert félnek…..
Most félnek a maszkot nem viselőktől, majd félni fognak a nem beoltottaktól, kikényszerítve a kormánytól, a beoltatlanok elzárását, később félni fognak a sorozatos Covid oltások mellékhatásaitól...
Miért is félnek???
Mert féltik a nyomorúságos, mindenkinek kiszolgáltatott, rabszolga-életüket...
Mert elhitték, hogy ez az egy életünk van és nincs tovább…
Mert elhitték, hogy azért élnek itt a földön, hogy minél több pénzt, anyagi javakat és élvezetet harácsoljanak össze…
Mert már senki nem hisz abban, hogy lelke is van, a fizikai teste mellett…
Mert már senki sem hisz a lélek örökkévalóságában…
Mert már senki nem akarja nemes tettekkel elérni a lelki üdvösségét…
Túl kevesen vagyunk és tétlenül nézzük a körülmények fokozódását – a helyzet reménytelen…
Most ismét eszembe jut a fiatal sebész éveim egyik tanulságos esete. 1995-öt írunk. A sebészeti szakrendelésen betegek tucatjait vizsgálva, egyszer csak vakbélkörnyéki tályogra bukkantam. A kb. 40 éves férfi beteget azonnal felvilágosítottam, hogy sürgős életmentő műtétre van szüksége, amelyről ő hallani sem akart. Segítségül hívtam az akkori főnökömet, dr. Juhász Tibor osztályvezető sebész főorvost, aki megpróbálta meggyőzni a beteget a sürgős műtét fontosságáról. Nem sikerült…
Néhány héttel később a mentők hozták az illetőt igen súlyos állapotban, mivel a tályog kiszakadt és a genny elöntötte az egész hasüregét. 24 órán belül diffúz hashártya gyulladásban és vérmérgezésben elhunyt…
Juhász főorvos Úr ekkor azt mondta: „Vadim, jegyezd meg – senkit sem lehet erőszakkal akarata ellenére megmenteni. Mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja…..”
Így 25 év után most végre én is megtanulom a fenti bölcsességet…
Nem akarok már senkit sem megmenteni, többé már nem érdekel az egész Covid-ügy…
Én próbáltam most is segíteni, de nem sikerült, elbuktam, így feladom…
Ígérem, hogy soha semmit sem írok a Facebook-on, ami összefüggésben lenne a Covid-dal.
Kérem, ne írjanak Önök sem nekem semmit a Covid-dal kapcsolatban – én kiszálltam…
Kérem felejtsenek el…
(...)
Dr. Vadim Dobos
