MILYEN SZÖRNY RAGADJA EL A GYEREKKORT? V. Létcsillagunk
V. Létcsillagunk
Ez a betlehemi csillag, Dávid csillag, a hindu mandalák leggyakoribb jele, szemléltesse a konzervatív, spirituális forradalom eszméjét:

Évszázadok óta két értékrend létezik. Egy jobboldali, fölfelé mutató vektorirányú: ISTEN, HAZA, CSALÁD, és egy baloldali, lefelé mutató vektorirányú: SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG. Az Én és a Mi számára mind a hat entitás egyformán fontos, az egészséges társadalomban a csillagnak szimmetrikusnak kell lennie, mert a hat erő egymást kölcsönösen egyensúlyban tartja. Az erők egymással komplementer viszonyban állnak, de ez a komplementaritás-elv nagyon különös valami: bármelyik erő, ha teljhatalomra jut, saját magát is kioltja. A Szabadság rabszolgasággá válik, Isten bálvánnyá.
A szörny bármelyik erőt megragadja és elkezdi maga felé húzni, a csillagunk deformálódik, Én és Mi között zavar támad. Az éber Én egyensúlyban akarja tartani a csillagot, de a konzervatív forradalom mindig az egyensúlyt akarja konzerválni. A tökéletes egyensúly lehetetlen, a csillagrendszerünk oszcillál, mint a részecskék.
A szörny most déli irányban, a Szabadság felé rángatja a gyerekkort. A csillag aránytalanul deformálódik, eltűnik a kötelesség, a rend, a fegyelem, felbomlik a Család. A Szabadság magányos, állandó döntéskényszer, mely felnőtt személyiséget kíván. A kísérleti alany, fehér egér képtelen felnőtté válni: nem tudja, hol van, nem tudja, mi történik vele? Fut, fut a labirintusban. Nem tudja, hová tartozik? HAZA. Kihez tartozik? CSALÁD. Nem érzi a teljességet? ISTEN. Nem tanult meg együttműködni? TESTVÉRISÉG. Nem tudja önmagáról, hogy ki ő? EGYENLŐSÉG. És a szörny csak húzza, húzza lefelé a csillagot. SZABADSÁG. A hatágú csillag egy lefelé mutató háromszöggé válik. A kis egér most azt csinál, amit akar, de nem csinál semmit, mert nem tudja, mit akar; tanácstalan, kiszolgáltatott.
A megoldás: húzzuk vissza csillaggá a lefelé mutató háromszöget! Ragadjuk vissza a szörnytől a gyerekkort! Most Európa egy lefelé mutató háromszög. A harc egyáltalán nem reménytelen. A szörny Akhilleusz sarka: nagyon bonyolult, drága, körülményes ipari rendszert kell fenntartania, és az „élet” amit kínál, kényelmetlen, drága, unalmas, természetellenes, egészségtelen és boldogtalan. Boldogtalanságot a refrének tanítják, de a boldogság is megtanulható; az egyszerű, vidéki élet divatba hozható, van recept. A boldogság olcsó, a tücskök ingyen hegedülnek.
A lényeg a valóság átélése, az éber jelenlét. A derű mindenütt jelen van az univerzumban. A népzene nem szebb, mint a heavy metal? A táncház nem emberibb, mint a diszkó? Diszkóban, rock koncerten a hangerő miatt nem lehet ismerkedni, barátkozni, az ifjúság tömegben magányos. Hangverseny a Zeneakadémián olcsóbb is, kellemesebb is, mint állva „csápolni” tömegben, ahol egymás zsebébe hánynak. A szülő vigye el gyerekét operába, múzeumba, és el ne engedje a kislányát diszkóba! A legegyszerűbb tibeti teherhordó is boldogabbnak tűnik, mint a dekadens, nyugati, jóléti társadalmak állandóan csak szórakozni kívánó fiatal tömegei.
A legfejlettebb tudatipari technológiák is egy nagyon egyszerű jelenségre építenek: az ember igazodási hajlamára. Thomas Mann ezt a József és testvéreiben az „önalávetési vágy hatalmának” nevezi. A szörny észrevette a divat fontosságát. A keleti blokk talán azért veszítette el a hidegháborút, mert a tudatháborút veszítette el az angolszász világgal szemben. A filmiparban Hollywoodnak, a könnyűzenében Londonnak az egész Földön monopóliuma van. Itt készülnek a viselkedési minták, a Novus Ordo új emberét itt tervezik. Gender ideológia, fordított nemi szerepek...a boldogtalanság-gyár ömleszti a butaságokat.
Következik:
VI. Po-po-po-po-po pozitív diszkrimináció!
Korábbi részek:
Comments