MILYEN SZÖRNY RAGADJA EL A GYEREKKORT? IV. Lélekméreg az éterben
Cristopher Lash amerikai szociológus Culture of Narcissizm című, 1978-ban megjelent könyvében a régi, amerikai, puritán erkölcsöket veszi védelmébe, és ezt írja: „Ma az emberek olyan elismerésre vágynak, mely nem tetteiknek, hanem személyes tulajdonságaiknak szól. Voltaképpen nem a megbecsülést kívánják, inkább azt, hogy körülrajongják őket. Nem dicsőségre vágynak, hanem a hírnév csillogására, izgalmára. Inkább irigyeljék, semmint tiszteljék őket.”
Testkultusz, egészségmánia és szépítkezési mánia, sztárok istenítése, fiatalság-kultusz, body building, szélsőséges táplálkozási szokások; ezek mind a háború utáni új önimádat kóros jelenségei. A viselkedési minták a médiából, reklámokból zúdulnak a társadalomra. Már egy óvodás kislány találkozik az önimádat kultúrájával, mikor megkapja a Barby babát. Barby nem igazi gyerekjáték kis baba, hanem egy felnőtt testarányú manöken, akit fésülgetni, cicomázni kell. A szegény kislány gombszemű rongybabája igazi gyerekjáték volt még a háború előtt. Julcsa babának nem volt tudatformáló szándéka, de alakja emlékeztetett egy babára, és a kisleány bele tudta álmodni magát az asszonyi szerepbe. Barby baba áldozatai hasonlítani akarnak a vékony szőke manökenre, ha felnőnek, egész nap a tükör előtt kenik magukat.
Bob Larson, amerikai, protestáns lelkész felfigyelt egy aggasztó jelenségre: a gonosz princípiumának térnyerésére a könnyűzenében. A popipar tulajdonképpen propagandaipar, mely életmintákat reklámoz. Minden ipart nagyon szigorú szabványok szabályoznak, például az autóiparban első a fogyasztó biztonsága. De milyen szabványok szabályozzák a film-, a reklám- és a popipar tartalmait? Nem kis gazdasági szektorról van szó.
Olvastam, hogy a brit popipar bevétele nagyobb, mint az ország autóiparáé. Hihetetlennek tűnik, de a profit biztosan nagyobb, hiszen a szórakoztatóipar nagyobb haszonkulccsal dolgozik. A gyártók bűnös módon visszaélnek a nyugati sajtó- és szólásszabadsággal. Olyan ez, mintha a törvény nem szabályozná egy autó CO2 kibocsájtását. Bármely lélekmérget az éterbe ki lehet sugározni, és a gyártók nem tartoznak felelősséget vállalni a sztárok őrültségeiért. Olyan ez, mintha egy autógyár vezetősége nem lenne felelős a munkások munkájáért. Larson – magát modern ördögűzőnek nevezi – Sátánizmus, az ifjúság megrontása című könyvében foglalkozik könnyűzenei szubkultúrákban terjedő véres kultuszokkal, a show-k rituális és szimbolikus elemeivel. A sátánisták számát Amerikában több százezerre becsüli. Véres állatáldozatokat és néha emberáldozatokat is elkövetnek. Néhány kedves ifjúságnevelő popszemélyiséget ízelítőül megemlíthetek? Valaha szélsőségesnek számítottak volna, de ma már ez a fősodor.
Slayer (Gyilkos)
Koncertjeik sátánista rituálék. Az úgynevezett „trash metal” (hulladék fém) zenét játsszák 1981-óta a finom modorú, Los Angeles-i öreglegények. Repentless (Megátalkodottak) című nótájuk videóját érdemes megnézni a youtube-on! Egy börtönlázadás, nyak-elvágásokkal, vértengerrel. A zenéjük gyakorlatilag hallgathatatlan dübörgés, dallamtalan hörgés. Magyarországon is jártak, a soproni Volt Fesztiválon. Szövegeik, melyeket nem lehet kihallani a dübörgésből, a bűnöző szubkultúra együgyű mondókái, és fekete okkultizmus, célkeresztben a kereszténység.
Az Újvilágban van még mit támadni, Amerikában sokkal többen járnak templomba, mint Európában. A kis, vidéki protestáns gyülekezetek egyfajta vasárnapi klubjai a jóindulatú embereknek, és nagyon jól helyettesítik az USA-ban hiányzó szociális védőhálót. Aki csatlakozik egy templomi közösséghez, annak előbb-utóbb lesz munkája, mert megbíznak benne. Ezt a finom bizalomhálót, mely minden működőképes társadalom legfontosabb természetes szerveződése, tépné szét a sötét oldal. Itt nem egyszerűen divatjelenségről van szó. Egy Slayer-rajongó, aki már nem fog templomi orgonazenét hallgatni, de így fog viselkedni, kinek jó így?
Ez háború. Tudatipari csúcstechnológiákkal előállított tudatfegyverekkel vívják. Egy új viselkedésminta, gondolatséma bevezetése mögött hatalmas kutatásfejlesztések vannak; neuron-fiziológia, pszichológia, elektronika, kvantumtechnológia; amiről mi civilek tudomást szerezhetünk, az már régen elavult.
Ledőltek a tabu-kőtáblák, de nem kéne őket újra fölállítani?
Lady Gaga: az ifjúság példaképe
Divatdiktátor, opinion leader (vélemény irányító). A New York-i Forbes magazin beválasztotta Amerika száz „top smart” (legokosabb) személyisége közé! Michio Kaku, a világhírű fizikus szerény japán humorával jegyezte meg egy előadásán, hogy sikerült olyan illusztris személyiségek társaságába fölkerülnie „Amerika legokosabb emberei” közé, mint Madonna és Lady Gaga. A hatalmas nevetés jelezte, vannak még józan emberek a világon; humor a lélek rugalmassága, jelenlét az objektív valóságban.
Kötelező ezeket az önimádó, pszichopata sztárokat komolyan venni? Nézzünk rá: íme kislányaink példaképe! Ül a vécén, összevagdalta magát üvegszilánkkal, be van drogozva, látszik a szemén; teste összetetoválva, éktelenül kimázolt szájában cigaretta! A Billboard könnyűzenei magazin 2015-ben az Év nőjévé választotta! Nagy „meleg-jogi” aktivista, az esőerdők védelmezője. Magyarországot elítéli, mert intoleráns az alkotmányunk „meleg ügyben”. 146 millió eladott lemez. Pornográf, közönséges, unalmas, de ő Lady Gaga! A szupersztár-műember csak propagandaügynök a politika kezében, ahogy a politikus is csak egy hivatalnok, engedelmeskedik egy nagyobb hatalomnak, melyre a társadalomnak már semmilyen ellenőrzése nincs.
Marilyn Manson
Első nagy lemez-sikerének címe: Antikrisztus szupersztár. Anton LaVey (1930-1997), A sátáni Biblia című könyv szerzője, a Sátán Egyházának alapítója Mansont a sátán papjává avatta, híres találkozásuk alkalmával, 1994-ben. Manson művészi aprólékossággal megalkotott show-i pornográf Drakula filmek. A Pszichiátriai Lexikonban fellapozható összes aberrációt fennen hirdeti és gyakorolja a színpadon és videóin.
A „fekete gótika mestere” néhány esztendeje Magyarországon is járt, a soproni Volt Fesztiválon, az egyházak és a jóérzésű szülők tiltakozása ellenére. Manson példaképének, LaVey-nek tanítása: „az Emberben lakozó démont nem kiűzni, hanem a rituális gyűlölet medrében kell terelni.” Manson így értelmezi a sátánizmust: „A valódi sátánizmusnak köze nincs az ördöghöz. Lényege, hogy rá kell jönnöd, te vagy önmagad Istene, éppen ezért nem is vallásnak nevezném, hanem egy nagyon önző, én-központú filozófiának.”
Manson a horror-piperkőc, az „önimádat kultúrájának” végterméke. „Koncertjei” ellen Amerikában is nagyon nagy a tiltakozás, de sajnos a popiparban, akár a kortárs művészetben; a botrány ingyen-reklám. Ezt nagyon egyszerűen meg lehetne oldani: hogyha a popzenei tartalmakat a törvény ipari termékeknek és nem művészi alkotásnak tekintené, akkor a szigorú biztonsági szabványelőírások betartásának ellenőrzését nem lehetne cenzúrának nevezni. Mert az tarthatatlan, hogy a lelki környezetszennyezés nincsen törvényesen szabályozva a fejlett nyugati világban.
Ez a szöveg tizenévesek számára lélekméreg:
Hé, Beteg Sztár úr , Meg akarok betegeni tőled Hé, Bukott Sztár úr, Hát nem tudod, hogy bálványozlak? Hé, hé, Nagy Rocksztár úr, Pont olyannak akarok felnőni, mint te Tudom, hogy beindítalak titeket Azt kívánom, bárcsak kikapcsolhatnálak Soha nem akartam ezt
Hé, Szupergyűlölet úr, Csak szeretni akarlak Hé, Szuperbaszás úr, Lejjebb akarok menni rajtad Hé, Szuperisten úr, Válaszolsz-e imáimra?
Hé, Superman úr,
Én akarok lenni a te kicsi lányod
Tudom, hogy beindítalak titeket Azt kívánom, bárcsak kikapcsolhatnálak Soha nem akartam ezt.
Tudom, hogy beindítalak titeket Azt kívánom, bárcsak kikapcsolhatnálak Soha nem akartam ezt. Tudom, hogy beindítalak titeket Azt kívánom, bárcsak kikapcsolhatnálak Soha, soha, soha, soha, soha, soha nem akartam ezt. Megölnéd-e magad a TV-ben (Bárcsak halott lennék) Azt kívánom, öld meg magad a TV-ben? (Bárcsak halott lennék) Ugye megölöd magad a TV-ben? (Bárcsak halott lennék) Holtan szeretnénk téged látni. (Bárcsak halott lennék)
Nem szeretem a drogokat, de a drogok szeretnek engem
Te meg én dózishiányosak vagyunk, és készen állunk a zuhanásra Hülyének nevelve, arra tanítva, hogy semmik se legyünk Nem szeretem a drogokat, de a drogok szeretnek engem Nem szeretem a drogokat, de a drogok szeretnek engem
Ez nem vers, költői értéke nincs, csak egy selejtes ipari termék. Egy gyerekcsúszda görbületét milliméterre előírja az EU szabvány, de ezt a szöveget az éterbe ki szabad sugározni?
A művelt nyugatnak nem működik az immunrendszere, ha egy Manson koncertjére tizenhárom éves gyerekek bemehetnek és a szörny ifjú tömegeket ronthat meg.
A konzervatív forradalom nem „jobboldali fordulat” hanem kijózanodás. Vissza a normális életbe. Száz esztendővel ezelőtt e korcsoport nyári cserkésztáborba ment a Volt Fesztivál helyett, sátrat vert, tábortűz körül nótázott népdalokat, a szegényebbje a grundon rúgta a rongylabdát, két ujjal tudott fütyülni, még igazi gyerekkoruk volt. Milyen szörny ragadja el a gyerekkort?
Következik: V. Létcsillagunk
Korábbi részek:
Comentarios