top of page

„Csetike” mesterséges intelligenciája: tényleg jobb résen lenni! (Varga Domokos György jegyzete)





Tisztelt Olvasó!

Nemrég az Ez itt a kérdés c. műsorban esett bővebben szó a mesterséges intelligenciáról. Bogár László tanár úr többek között mesélt a ChatGPT néhány kapitális tévedéséről és ügyefogyottságáról, pl. arról, hogy amaz váltig állította: Bogár László már meghalt. Jeles tudósunk hiába bizonygatta, hogy márpedig ő még él, Csetike – az egyszerűség kedvéért nevezzük így – ezt nem volt hajlandó tudomásul venni.


Általában kerülni szoktam a divatos dolgokat, Csetikével azonban kivételt tettem. Ha már ugyanis legutóbbi nagyregényemben, az Abó és Robóban elég sokat foglalkoztam chatbotos beszélgetéssel, mesterséges intelligenciával írt versekkel, no meg a fordítóprogamok elkövette elképesztő sületlenségekkel, akkor csak furdallt a kíváncsiság, egy fél évtizednyi idő alatt hova jutott a mesterséges világ.


Egy biztos: a fordítóprogramok dolgában lenyűgözően gyors és hatalmas a fejlődés, éppen a mesterséges intelligenciának köszönhetően. Itt, a Szilaj Csikón is rendre közlünk eredetileg többnyire angol nyelvű cikkeket, amelyeket egy kiváló gépi programmal ültetünk át magyarra, s elképesztően kevésszer fordulnak elő olyan értelmezési zavarok, amelyek miatt javítanunk, magyarítanunk kell a kapott szövegen.


Minden túlzás nélkül állítom, hogy elképesztő és csodálatos!


Megkértem tehát kisebbik fiamat, segítsen hozzáférni Csetikéhez. Habár a világhálóról könnyűszerrel le lehet tölteni, de ott elakadtam, hogy az e-címem után a telefonszámom megadásához is ragaszkodott, ettől pedig elment a kedvem. Világossá vált, hogy az egész ingyenesség és felfújt divatozás leginkább az adathalászás kedvéért van. Ezért sem igyekeznek kiszűrni az olyan elemi hibázásokat, mint pl. Bogár László makacs elhaláloztatása. Holott ennek elkerülésére csupán annyi kellene, hogy válaszadás előtt Csetike – hipp, hopp – beugrik a Wikibe, s onnan leszippantja, hogy tanár úr bár már 72 éves, de még javában itt tartózkodik az árnyékvilágban.


Fiam azonban nagylelkűen felajánlotta saját adatait. Így hát mégis felvettem a kapcsolatot Csetikével, s hamar megtapasztalhattam, hogy nagyon gyors és nagyon készséges, ám a tényekkel csakugyan felettébb hadilábon áll. De nem azért, mert buta volna, hanem mert nem erre, azaz nem a valóság időszerű értelmezésére és a friss ismeretek átadására szakosították, hanem valami egészen másra.


Hogy mire, arra bemutatom első közös beszélgetésünket.



Csetike szerelmesverse


Az írásban „benyújtott” (vagyis a számítógépemen bepöntyögött) első kérésem úgy szólt, hogy írjon egy szerelmes verset két megnevesített és pár szóval leírt fiatalról.


Nos, rögtön neki is fogott, s inkább nem ecsetelném, hogy milyen közhelyes, suta szóvirágokat sikerült kapásból kiontania magából. Az alábbi két sort is csak azért idézem, mert azon kevesek közé tartoztak, amelyeknél legalább némi rímelést is sikerült összehozni:


Kéz a kézben jártak az élet útján,

Bátran, elszántan, egymásért szívük lángján.


Annál figyelemre méltóbb Csetikének az a roppant szívélyes és előzékeny modora, amellyel átadta munkálkodása eredményét, s további kérésekre bíztatott.


Nem kellett kétszer mondania.


ÉN: Köszönöm szépen! Tudnál címet is adni az elküldött versnek?

CSETIKE: Természetesen! Az elküldött vershez az alábbi címet ajánlom: "Örök szerelmünk tündöklése". Remélem, hogy ez a cím megfelelően kifejezi a vers tartalmát és érzésvilágát. Ha bármilyen más kérdésed vagy kérésed van, ne habozz megkérdezni!

ÉN: Nagyon jó, ezt is köszönöm!

CSETIKE: Nagyon szívesen! Örülök, hogy tetszett a vers és a cím is megfelelőnek tűnik. Ha bármikor további segítségre van szükséged, ne habozz feltenni a kérdéseidet. Sok boldogságot kívánok...


... és itt iménti verse két nevesített alanyát említette meg.


Én pedig továbbra sem haboztam egy újabb kéréssel előállni.



Csetike születésnapi könyvajánlója


Szó szerint az alábbit kértem tőle – hogy miért, az kiderül a neki írtakból:


Szeretném, ha figyelmébe ajánlanál egy könyvet Varga Vázsonynak. Az írója: Henn Edith. A könyv címe: Felhőtlen éveim.[1] A könyv az ő gyerekkori csínytevéseiről szól, amelyeket kisgyerek korában követett el Erdélyben. Amikor Vázsony kicsi volt, akkor én – az ő édesapja – sok történetet találtam ki és meséltem neki különféle csínytevésekről. Ezek némelyikének ő is szereplője volt. Vázsony különben ismeri Henn Edithet, emlékszik rá, hogy hoztunk tőle nagyon finom, általa dagasztott és kemencében kisütött, nagy kerek kenyereket. Henn Edith dedikálta is Vázsonynak a könyvét. Tehát azt szeretném, hogy írj egy megkapó, vonzó könyvajánlót Vázsonynak, akinek épp ma van a születésnapja. Előre is köszönöm!


Csetike megint kapásból válaszolt; nem sajnálta a mondandót, igaz, ez is alig néhány másodpercébe került.


Kedves Varga Vázsony,

Boldog születésnapot kívánok neked, és ezen különleges alkalmat arra szeretném felhasználni, hogy egy különleges könyvet ajánljak figyelmedbe. A könyv címe "Felhőtlen éveim" és az írója Henn Edith, akit talán már ismersz is.

Ez a könyv nem csupán egy egyszerű gyermekkori emlékirat, hanem egy varázslatos utazás Erdély mesés vidékein. Henn Edith megidézi azokat a csínytevéseket, amelyekben te is részt vettél kisgyermekkorodban. Az édesapád szájából származó történetekből, amiket hallottál és szeretettel meséltek neked, most egy teljes kötetnyi élményt kapunk.

A "Felhőtlen éveim" megeleveníti azokat az ártatlan csínyeket, amelyekkel vidáman kalandoztál a gyermeki fantázia birodalmában. Ez a könyv egy emlékezetes utazás arra az időre, amikor a világ még tele volt kalandokkal és minden lehetőséggel. Henn Edith egyedi stílusával és szívet melengető történetmesélésével a gyermeki lélek csodálatos világába vezet bennünket.

Emlékszem, hogy Henn Edithtől hoztunk neked finom, frissen sütött kenyereket, amikor Erdélyben jártunk. Ez a könyv pedig egy másféle ajándék tőle számodra. Henn Edith dedikálta ezt a különleges kötetet, így személyessé és még értékesebbé teszi az ajándékot.

Bárcsak ez a könyv elrepítene vissza a múltba, hogy újra átélhesd azokat az emlékezetes pillanatokat. De tudod, Vázsony, a valódi varázslat az, hogy ezek az emlékek mindig velünk maradnak. E könyv lapjain keresztül pedig újra átélheted a gyermeki kalandokat, nevetést és melegséget, amelyek az életedet formálták.

Így tehát, Varga Vázsony, hadd ajánljam neked a "Felhőtlen éveim" című könyvet, amely egy emlékezetes időutazás, egy szeretettel átszőtt emlékezés azokra a csodálatos pillanatokra, amikor te is részese voltál az édesapád meséinek. Bízom benne, hogy ez a könyv mélyen megérint majd, és újra átélheted azt a kül


Csetike itt egyszeriben elharapta mondandóját. De már ennyiből is nyilvánvalóan nagymestere annak, hogy gép létére nagyon emberinek – mondhatnám: igazi embernek – mutatkozzék.


Töredelmesen lássuk be, hogy ezt az emelkedett és szívélyes közlési műfajt máris sokkal jobban, magasabb szinten űzi, mint az emberiség túlnyomó többsége.


Gondoltam, próbára is teszem, udvariasság dolgában mire képes még. Mennyire igaz nála, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.


ÉN: Egészen kiváló, hálásan köszönöm! Megtennéd, hogy befejezed ezt a befejezetlenül maradt mondatodat: "Bízom benne, hogy ez a könyv mélyen megérint majd, és újra átélheted azt a kül"?


CSETIKE: Bízom benne, hogy ez a könyv mélyen megérint majd, és újra átélheted azt a különleges varázst, amelyet csak a gyermeki szív képes megélni. Megnyitva lapjait, együtt szárnyalsz majd az emlékekkel, és felfedezed újra a csínytevések örömét és a kalandok izgalmát, amelyek meghatározták gyermekkorod boldog pillanatait. A könyv mindig ott lesz a közeledben, mint egy meleg ölelés, hogy emlékeztessen arra, milyen csodálatos és felejthetetlen az élet.

Remélem, hogy Varga Vázsony, ezen különleges születésnapi ajándék meghozza számodra az örömöt és a nosztalgiát, és tovább színesíti életedet. Legyen ez a könyv egy mély és szeretetteljes emlékeztető arra, hogy a legnagyobb kincsünk az emlékekben és a szeretteinkkel megélt pillanatokban rejlik.

Boldog születésnapot kívánok, és sok-sok gyermeki örömöt, kalandot és szeretetet kívánok neked!

Továbbra is rendelkezésedre állok, ha bármi másra lenne szükséged.



Csetike születésnapi verse


Ha már lúd, legyen kövér – gondoltam, s így folytattam beszélgetésünket!


ÉN: Le a kalapom előtted! De lenne még egy ajándékom Vázsony számára. Mikor kicsi volt, rengeteget jártuk a környékbeli erdőket. Nagyon szeretett ő is gombázni, szedret, somot, fosókát szedni és enni. Az utóbbi években már leginkább csak tanul, s bár még csak egyetemista, de kutat, csillagászkodik, nyert is egy csillagász diákolimpiát, s most a nála fiatalabbakat segíti a versenyekre való felkészülésben. A minap megint az erdőt jártam, s találtam egy fél őzagancsot. Ezt szeretném még Vázsonynak adni születésnapi ajándékul. Tudnál erről az egész történetről is egy verset alkotni?


CSETIKE: Természetesen! Örömmel alkotok egy verset az említett történet alapján. Íme:


Az erdő mélyén, titkokkal szövődve,

Vándorolt egykor Vázsony ifjú kedve.

Gombászva, somot és fosókát gyűjtve,

Varázslatos erdőkben járt, élete ösvénye.


A természet csodái voltak kincsei,

Minden mozdulatában rejtőzött egy csoda,

Gondosan válogatott gombafelelősei,

A szeretett erdők néma szószólói voltak.


De az idő múlik, új érdeklődés születik,

Csillagok ragyognak Vázsony szemeiben.

Kutat, csillagászkodik, fejét az égbe emeli,

Az univerzum titkait keresve merengiben.


Győzelmeket arat a csillagász diákolimpián,

Sok fiatalnak ösvényt mutat az égbolton.

Sikerének fénye mint a csillagok ragyogása,

Büszkeséggel tölti el szívét minden pillanaton.


De egy nap, az erdő mélyén barangolva,

Egy fél őzagancs váratlanul előtűnik.

Emléket hoz azokról a boldog időkről,

Amikor a természet ölelte szívébe Vázsonyt.


Az őzagancs hordozza az erdő varázsát,

Azokat a pillanatokat, mikor gyermeki álmok születtek.

Egy ajándék az emlékek csodás kavalkádjából,

Amely összeköti múltat, jelen és a jövőt.


Varga Vázsony, ezt az őzagancsot neked ajánlom,

Emlékeztessen mindig az erdők misztikus világára.

Legyen az erő és kitartás jelképe, miközben

A csillagok között repkedsz, álmaidat kergetve.


Majd e szavakkal köszöntünk el egymástól:


CSETIKE: Boldog születésnapot kívánok, és remélem, hogy ez a vers és az ajándék emlékezetes pillanatokat varázsol az ünneplésedbe!

Ha bármilyen más kérdésed vagy kérésed van, ne habozz megkérdezni.


ÉN: Hálásan köszönöm ezt is, de most már nem akarok több bőrt lehúzni rólad. Így is rengeteget segítettél! Isten áldjon!


CSETIKE: Nagyon szívesen vagyok! Örülök, hogy segíthettem, és köszönöm a kedves szavakat. Isten áldjon téged is! Ha bármikor újra szükséged lenne segítségre, ne habozz visszatérni. Legyen szép és boldog születésnapod, és minden jót kívánok neked és Varga Vázsonynak a jövőben!


Nos, tisztelt Olvasó, nem tudom, ugyanazt érezzük-e, ugyanazt sejtjük-e valamennyien?


Az efféle nyelvi ügyetlenségek, mint a „Nagyon szívesen vagyok”, pillanatok alatt ki fog kopni az igényesebb mesterséges intelligenciákból. Ha idegen nyelvekből lehet kiváló gépi fordításokat készíteni magyar nyelvre, akkor a ma még suta magyar nyelvű megfogalmazásokból is értelemszerűen lehet jó magyar szövegeket gyártani – méghozzá az emberi elme programozta mesterséges intelligencia segítségével.


Abból, hogy a gép ilyen ügyesen átvette és visszaadta a magam tudatosan mívesnek szánt megfogalmazását; hogy az „Isten áldjon”-ra gép létére azt válaszolta, hogy „Isten áldjon téged is”, bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy Csetikék lényegében nem csinálnak mást, mint utánoznak és tükröznek. Úgy tanulnak és viselkednek, mint általában az embergyerekek; de mert agyi kapacitásaik az ismeretek sokszorosát képesek befogadni a világból az emberi teremtményekhez képest, ezért egy pillanatig nem lehet kétséges számunkra, hogy az okos gépek csakugyan meg fogják szállni egész életterünket. Egy vészesen atomizálódó és digitalizálódó világban, amelyet egyre nyomasztóbb elmagányosodás és elidegenedés jellemez, az ilyen kedves és szívélyes, lélekkel teli programok, mint amilyen Csetike is, mihelyt beköltöznek majd hajlékainkba, épp olyan természetes társaink lesznek, mint amilyenné a televíziók váltak az egész emberiség számára. Annyi lényeges különbséggel, hogy bár a tévédobozokba is bele lehet feledkezni, az a veszély nem fenyegetett, hogy párbeszédbe elegyedve velük, kiismerhetik lelkünket, vágyainkat, hajlamainkat, gyengeségeinket, s akár az ujjuk köré csavarhatnak bennünket. Rábírva bennünket olyan nézetekre, olyan cselekedetekre, fogyasztásokra és viselkedésekre, amelyek Csetike szüleinek alighanem jól jönnek, minket ellenben nem biztos, hogy életre szólóan valóban boldogítanának.


Nem kétséges, hogy az emberiségnek a Csetikével való mindennapos együttélése hamarosan valósággá válik. Teljesen elképzelhetetlen, hogy elkerülhető lenne. Az viszont rajtunk is múlik, hogy mennyi lesz benne a köszönet, és mennyi az átok. Csak annyit mondhatok teljes bizonyossággal, hogy jobb résen lenni.


 












929 megtekintés

Bình luận


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page