Czigány Edit: ANGLOMÁNIA – (2) Úton
(2) Úton1956 napjaiban, gimnazistaként elvetettük az orosz nyelv tanulását, és ki angolt, ki németet tanult pár hónapig, alkalmi, óraadó tanároktól, de a gimnázium falain belül, hivatalosan.
Ezzel a szegényes nyelvi cókmókkal szálltam vonatra 1964 novemberében a Keleti pályaudvaron.
Kellő szorongás és riadalom töltött el a nagy ismeretlennel szemben.
A szovjet-bolsevik típusú rezsim zárkájából – az akkor még tisztelt, és bután vágyott, nyugati szabadság képmutató kaleidoszkópjába nem volt kisszerű kaland disszidens rokonhoz utazni.
El voltam varázsolva mindentől. A „szabad világ” nagyvárosaitól, amiken átrobogtunk, vagy meg is álltunk a menetrend szerint.
A rengeteg reklámtól, amivel tele volt ragasztva minden állomásépület.
A coca-cola reklámok mesés, titokzatos dicsfénnyel vonták be ezt a „bűnös” italt. Azt hittük, hogy ez valami különleges szesz vagy drog, amiben itt fetreng egész Nyugat!
Jóval később, Angliában ért a kolosszális csalódás, hogy ez egy közönséges „bambi”! Így hívták itthon a „kitudja-milyen műanyag-szennyből készült citrom- és narancsszínű és ízű löttyöt, amit üdítő italként, alamuszi pofával, a cola megfelelőjeként árultak gyerekeknek.
(A colában lévő coffein-adag miatt nem is lett volna szabad később sem gyerekeknek adni! Ma sem!)
Hiába a hálókocsi, nem tudtam aludni Elámultam az udvarias kalauzokon a hazai bunkósághoz képest.
Ostendében a hajó, majd az angol vonat indulása előtti vámvizsgálat egyenesen letaglózott. A vámos udvariasan megkérdezte, hogy van-e elvámolni való. Én – a bátyám által levélben kioktatva – feleltem, hogy nincs, mert tényleg csak annyi pálinkát, szalámit, stb.-t vittem, amennyi engedélyezve volt.
Elementáris élmény volt, hogy a „hatóság” mélyen a szemembe néz, és elhiszi, amit mondok. Nem ellenőriz, nem motoz meg, nem kutatja át a motyómat.
Bölöni Farkas Sándor erdélyi írónak volt hasonló élménye az 1800-as években, amikor a feudális Magyarországról kiutazott Amerikába, és ugyanezt tapasztalta, hogy van ország, ahol hisznek az embernek.
Következik
(3) Ismerkedés az új világgal
Előző részek:
Comments