Czigány Edit: BABAEMLÉKEK

I.

Rájött, hogy zárkája falai saját testéből épültek. Akármerre tapogatott – ereket, idegpályákat, zsigereket, zsírraktárakat érintett. Minden lüktetett, vibrált, rezgett, dolgozott.

Próbált réseket, kijáratot keresni, a hús korlátján kaput bontani a fényre, de az ősvegetáció homálya minden rést eltorlaszolt.

Verejtékben úszva érkezett a tudat felszínére. Világos reggel volt. Egy kisebb szobában álló tükör előtt babakocsi állt. Benne egyéves, kormos szemű kislány forgolódott.

Mígnem kimászott a kocsi kávájára, a perem élébe kapaszkodva, teljes erejéből hintáztatta a kocsit, miközben a tükörben gyönyörködött saját, lélegzetelállító mutatványában.

Nem értette, hogy belépő anyja miért vált falfehérré, és miért rohant oda, hogy visszategye a kocsiba.

Sírását csak akkor hagyta abba, amikor az anya ringatni kezdte a kocsit, és ő nézhette magát a tükörben.

II.

Főúri kastély hálószobája. Betegágyként szolgáló pamlag. Idős, de még sötét szakállú férfi piheg a pamlagon.

Fehér, hosszú ing van rajta, és mély-bordó, hermelinszegélyű palást a vállára vetve. Orvosok és családtagok állják körül. Búcsúzkodnak, egyenként járulnak elébe, és könnyes szemmel, de belenyugodva csókolják meg és köszönnek el tőle.

Rádöbben, hogy a halálos ágyán van, meg fog halni, és a családja búcsúzkodik tőle.

Rémülten és kétségbeesve veszi észre, hogy milyen nyugodtak, senki nem jajgat, senki nem akarja visszatartani, az orvosok sem biztatják semmivel.

Megadóan hagyják szépen meghalni.

Iszonyatos érzés. Verejtékben ébred.

Biztos benne, hogy az öreg férfi ő volt egy korábbi életében, pedig az álom idején még gyerek volt, és nem is hallhatott ilyenről.

III.

Érett felnőttként ismerkedett meg a keleti vallásokkal – a buddhizmussal, hinduizmussal – és a reinkarnációval.

Csak felnőtt korában láthatott kosztümös, középkorinak tűnő filmet, és csak akkor történt otthoni haláleset a családban, az idős nagyszülők esetében.

Ez a két rémisztő álom viszont örökre megmaradt az emlékezetében – vajon miért?

A reinkarnáció-történetek közös sajátossága, hogy olyan emlékek bukkannak fel, melyek bizonyíthatóan nem annak az életnek a tapasztalatai.

P. K. Anokhin, orosz fiziológus orvos kimutatta, hogy szervezetünkben néma gének is vannak, melyek nem játszanak szerepet a genetikai információ átadásában, csupán más információk tárolásában.

A hinduizmusban többezer éves a reinkarnáció tana.

A hétköznapi életben valós létezése bizonyítékának tartják az ismeretlen helyhez fűződő „déja vu”-érzést, akárcsak az élénken, életre szólóan megőrződő álmokat.