VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Czigány Edit: Cica-szabadság – Macskatestvériség – Egyenlőség pedig nincsen


Gyerekkoromban kisvárosban, kertes házban éltem.

Volt macska, kutya, kiskert, kiskocsi, fű, fa, virág. Édenkert.

A macska – már akkor is –, szeretetem kitüntetett tárgya volt. Dédelgettem, bepólyázva játék babakocsiban tologattam. Ma sem értem, hogyan hagyta.

Keservesen sírtam, amikor anyai nagyanyám bejelentette, hogy a nemrég született kiscicákat megette a kandúr a padláson.

Felnőtt fejjel némi hitelt adok annak a feltételezésnek, hogy állatok között is létezhet kannibalizmus, de az a gyanúm, hogy ezt a hazugságot csak nagyanyám adta be nekünk, és ő pusztította el a nemkívánatos szaporulatot.

Későbbi életem viharos, zűrzavaros éveiben – a legfejlettebb és legkártékonyabb főemlős tanulmányozása miatt – a macskákra nem jutott idő.

Válásom után – amikor visszataláltam a magam természetes létritmusához – újra megjelentek életemben ezek a csodálatos kis lények.

Nagyvárosban, gyárépületek maradványai, emeletes házak tömege között, kis társasházban lakom. Bár van a háznak kertje, ez nem alkalmas élőhely ezen, Egyiptomból származó, spirituális lények számára.

Kedves, békés, keresztény szomszédjaim – minden lelkiismeret-furdalás nélkül – mérgezték őket halomra.

Amennyit tudtam, magamhoz mentettem. Hol öt, hol három, hol négy fő volt a befogadottak száma.

Az állatorvosunk szerint ritka az a gazdi, aki mellett 18-20 évig élnek egészségben ezek az állatok, holott az átlagéletkoruk 16 év. Ugyanakkor normálisnak minősültem. Sose terheltem senkit fölöslegesen macska-sztorikkal.

Csavaros életutamban bekövetkezett az a gyönyörűséges fordulat, hogy újra megteremthettem a vidéki lét feltételeit.

Vettem egy parasztházat. Nem tanyán, nem vagyok embergyűlölő (még!), nem a Balaton környékén, nem a Bahamákon, nem a Marson.

Hanem egy magára hagyott, hegyvidéki, kis zsákfaluban.

A nyaralónak szánt, hagyományos, tornácos, vályog palócház felújítása, kényelmessé tétele, izléses, hagyománytisztelő átépítése (a kínai Feng-Sui szellemének figyelembevételével is) három évig tartott.