2023. dec. 16.

Czigány Edit: Köszönöm, jól vagyok

2019-ben megjelent Giovanni A. Fava, olasz pszichiáter könyve magyarul is, Well-being terápia címmel. (Még magyarabbul inkább: „Jól-lét”-gyógymód)

Mindannyiunkra jellemző, hogy gyakran alkalmazunk automatikusan belénk rögzült gondolkodási és viselkedési sémákat. A bevált sémákkal nincs semmi baj, csakhogy a katasztrofális eredményekre vezető sablonokat is elővesszük és használjuk. A pszichológiák nagy része a negatívumokra összpontosít, arra, hogy a beteg mitől szenved, milyen hibás lelki motívumok állnak gondjai hátterében.

Fava nem vitatja ennek a megközelítésnek a létjogosultságát, de kiegészítésként, vagy helyette kidolgozott egy olyan módszert, ami nem a szenvedésre, hanem ellenkezőleg: a „jól-lét”-re fókuszál. A „well-being” nem boldogság, nem nyugalom, de valami hasonló, pozitív érzelem, élmény.

A résztvevő páciensnek azokra a kivételes, sokszor csak nagyon rövid ideig tartó állapotokra kell figyelnie, amikor nem szenved attól a panasztól, amivel a pszichológushoz, pszichiáterhez fordult.

A terápia hetei alatt a páciensnek naplót kell vezetnie arról, hogy milyen helyzetben élt át ilyen pozitív élményt, és mi volt az automatikusan – azaz rendszeresen – visszatérő gondolat, ami véget vetett a gondtalan állapotnak.

Sok beteg a házi feladat megkapásakor kijelenti, hogy ő minden bizonnyal üresen fogja visszahozni a naplót, mert soha nincs „well-being” élménye. Ez nem így van, néha mindenkinek része van benne, ha csak percekre is.

Egyik betegének naplórészlete bizonyítja ezt:

„A munkahelyemen egy nehéz helyzetet kellett megoldanom. Jobban ment, mint gondoltam volna. Közbeszóló gondolat: Szerencsém volt. De a szerencse nem tarthat sokáig.”

A kezelés nyolc, egymást kéthetenként követő ülésből áll. Az üléseken a páciens és a terapeuta megbeszélik a naplóban feljegyzett helyzeteket és az azokat megzavaró gondolatokat.

A cél, hogy a páciens képessé váljon felismerni és objektíven értékelni a visszatérő, stresszt okozó sablongondolatokat.

Ha kritikusan tudja szemlélni őket, már nem védtelen velük szemben. Irracionális helyzetértékelés helyébe, a valóságnak megfelelőbb gondolatok, és velük együtt pozitívabb érzelmek léphetnek.

Richárd J. Davidson és Sharon Begley Az agy érzelmi élete című könyvükben ajánlják:

Írjuk le egy pozitív vonásunkat, illetve olyasvalakinek is egy pozitív vonását, akivel rendszeres kapcsolatban állunk. Ezt tegyük meg naponta háromszor. Ideális esetben minden alkalommal más-más vonást említünk, ám ha egy munkatársunk esetében leragadunk annál, hogy „segítőkész", úgy is jó.
Fejezzük ki rendszeresen a hálánkat. Ügyeljünk rá, hogy időről időre kimondjuk a „köszönöm" szót. Amikor így teszünk, nézzünk a szemébe annak, akinek köszönetet mondunk, és legyünk olyan őszintén hálásak, amennyire csak tudunk. Vezessünk naplót; amikor véget ér egy nap, jegyezzük le, mikor éreztük őszintének a hálánk kifejezését, még ha csak rövid ideig is.
Mondjunk másoknak rendszeresen bókokat. Keressük a lehetőségét, hogy így tehessünk, például dicsérjük meg valakinek a munkáját, a szomszéd szép kertjét vagy akár egy idegen gyönyörű kabátját. Nézzünk a másik ember szemébe, amikor a bókot mondjuk. Naplónkban pedig jegyezzük le, ha a bókot őszintének éreztük.

Egy hét elteltével szánjunk egy kis időt arra, hogy megvizsgáljuk, milyen változást észlelünk a szemléletünkben. Minden valószínűség szerint arra jutunk, hogy egy kicsit tovább kitartanak a pozitív érzések, erősödik az optimizmusunk és a lehetőségek érzete.

Fava munkája szakembereknek, pszichiátereknek, pszichológusoknak készült kezelési kézikönyv, de mindenki számára tanulságos lehet: vegyük észre, ha boldogok vagyunk, és ne törődjünk bele, ha ez az érzés hamar elröppen.