VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Czigány Edit: Meglestem a Halált




November vége. Ragyogó napsütés. Még sok zöld levél. Virító rózsák, büdöskék, krizantémok.

Tegnap leesett az első hó.

Bátortalanul körbe táncolta, körbe viháncolta a virágokat, bokrokat.

Udvarolt, kábított, majd a nyakukba ült.

A nagyváros cserépkályhaként működő betoncsapdái úgyis megsemmisítik őket – kuncogtak terhük alatt a virágok.

Úgy is lett. A hó-katonák megadóan elolvadtak.

Kinéztem a konyhaablakon.

Már visszahúzódtam volna, amikor a hasi idegdúcom jelzett, hogy valami nem stimmel.

Újra kinéztem. Mi nincs rendben?

A második szomszéd kertjében egy hatalmas szivarfáról pereg a levél.

Nagy dolog! Itt az ideje.

De miért oly sűrűn?

Netán rázza valaki a fát, hogy összeseperje a leveleket és elégesse?

De ember nem látszik, szél sincs, áll a levegő, süt a nap.

A fa mögött, a forgalmas utcán, a gyér lombok között, elsuhanó autók körvonalait látni.

Magyarázat után kutató elmém a mozgó járművek árnyékából macskaformát vetít az ágak közé.

Talán egy mászkáló cica okozza a levélhullást a rezzenéstelen napsütésben?

Érdekes, nem. Többször ellenőrzöm.