Czigány Edit: Mese-pszichológia

Ha az ember valamit megnéz – ha egyáltalán megnéz, és nem suhan el minden mellett, ahogy szokott –, sok érdekes dolog kiderül.

Például a Béka királyfi mese megvilágítja a szerelem keletkezésének képtelen mivoltát.

A felszíni, abszurd sztori – őszintén szólva – eléggé ostoba.

Lehet, hogy a megfejtése, mélyebb értelme egészen más?

A királylány – labdájával játszadozva – sétálgat a palota kertjében, a kút felé.

A mese nem részletezi, de elvileg nincs kizárva, hogy találkozhatott útközben a csinos kertészlegénnyel, a még csinosabb fővadásszal, és a kérőként a palotában tartózkodó, legcsinosabb Burkus királyfival.

Csakhogy, egyikbe sem szeret bele! Csak és kizárólag a kútban lakó, Varangyos Békába!

Vajon miért?

Lehet, hogy már maga a királylányság – mint pozíció – szimbólum. Azt jelentheti, hogy spirituálisan érett lélek. Már tudja, hogy nem a külsőségek számítanak. Lehet, hogy ezért olyan átható a tekintete.

Meglátja, hogy a csinos kertészlegény butácska, infantilis, önző gyerek, a még csinosabb fővadász kéjsóvár hím, a kérőként érkezett, legcsinosabb Burkus királyfi pedig számító üzletember.

Ez az értő tekintet láthatja meg csakis a békában a hozzá illő, spirituális társat, akinek segít a bőrét/álarcát levedleni.

A „béka” szimbólum. A szinte mindenki által utált béka szimbolizálja alapvető félelmünket, viszolygásunkat az intimitástól. A mesében meg kell csókolni a békát. Le kell küzdeni az undort, a félelmet, hogy láthatóvá váljon álarc nélküli, igazi valója!

A bőr is szimbólum. Az érintés, a kapcsolatteremtés szimbóluma. Mennyire fontos az emberi kapcsolatokban a másik bőrének illata, tapintása. Az elfogadás, vagy az elutasítás múlik rajta.

Ugyanakkor el is választ a világtól, lezár, határol. Álarc is, amiből ki kell bújni, hogy kapcsolatot teremthessünk.

A „kút” is szimbólum. A mesékben többnyire, az „Élet Vizével” telt kútról van szó.

Ebbe csobban bele a királylány labdája, amelyet a béka ad vissza. A „Víz” az élet szimbóluma. A béka és a királylány kapcsolata az élet vizében megmártózott labda által jön létre. Az élet maga kapcsolat.

A szeretethez bátorság kell. Aki szeret, az már nem fél. Megtalálta belső súlypontját, középpontját, ahonnan ki tudja nyújtani kezét a másik felé. Ki tud bújni a bőréből, mint a béka. Nem bújik álarcok mögé, varangybőrbe. Meg meri csókolni a békát. Leküzdi félelmét a – látszólag taszító – álarctól. Ki mer mozdulni belső, önös, elzárt világából a külső szokatlanba.

Kapcsolatra képes.

A mese az ember kapcsolatteremtési kísérleteinek parabolája. Akár tárgya lehetne a pszichológia tranzakciós analízis ágának is.

Nem is annyira gyermekmese.

2004