Czigány Edit: Mit jelent a reinkarnáció, és mit nem

A legfontosabb kérdés az, hogy „Ki” reinkarnálódik?

A vallások különbözőek, de a végcéljuk egybeesik.

Az Abszolútum, Isten megközelítése, elérése.

Mindenkit ki kell, hogy ábrándítsunk.

Szó sincs olyasmiről, hogy a tudatunk folytonos lenne, szó sincs arról, hogy elérjük a végcélt, ami a megszabadulás lenne.

Ezek a hiedelmek csupán a bulvár-ezotéria képzelgéseiből és a keleti, reinkarnációs tanok félreértéséből lettek a nyugati ember tévképzetei.

Hindu és buddhista elképzelések

Indiában, az első évezredben, az „Upanisádok” korában kezdtek el foglalkozni a halál utáni létezéssel. Ezer évvel később a Védák már úgy tanítják, hogy az embernek két énje van, az egyik az ember halhatatlan isteni Énje, az Átman, a másik a halandó, hamis én, az Átmá, ami az egónak felel meg.

A hindu felfogásban nem a személyes én ölt testet, hanem maga Isten. A személyes én csak egy halálraítélt szóösszetétel, szó sincs az individuális lélek újjászületéséről. Ez csak egy alkalmi individuum.

Elfogadjuk-e, hogy az életnek van-e magasabb rendű célja, mint a biológiai létezés?

Elfogadjuk-e, hogy a halállal nem ér véget minden?

A vallásokat együtt tekintve olyan nincs, hogy én nem létezem.

De ez nem az individuális én, hanem az Önvalóm!

Van a halál utáni létezés, azaz, hogy milyen tudatszinten vagyunk halálunkkor!

Szó sincs arról, hogy én mint individuális személy, újra megtestesülök, és folytatom, ahol abbahagytam. Nincs lehetőség újrakezdésre.

Mi az, ami reinkarnálódik? Szellemi érdemeim szerint, Isten megteremt egy új világot számomra, amelyben folytathatom a létezésemet alacsonyabb vagy magasabb tudatszinten.

Ami itt a földön reinkarnálódik, azok a kötőerők, motivációk, karmikus adósságok. Nincs folytonosság az individuumok között.

Az én halandó személyes lélekmorzsáimból összeálló, új individuum nem én leszek már, mert az Önvalóm már egy másik, nekem teremtett valóságban létezik.

Isteni szempontból mégis van kapcsolat, mert mindegyikünk Isten reinkarnációja.

Tehát a kis énnek és a nagy Énünknek egészen más a sorsa.

Két különböző kis ént, két individuumot csak karmikus tendenciák kötnek össze.

Csak a Buddha állapotban tudunk minderre rálátni. Ő sem egy ember volt, hanem több, létezett személyiség darabkáiból és karmikus kötődéseiből állt össze.

Más életek emléknyomaiból is állhat ez a nyom, ami előtüremkedik.

A világban létező minden tudatos lény nem más, mint Isten elaprózódott és folytonosan egymásba alakuló inkarnációja.