Czigány Edit: Művészetterápia – Kreativitás
Az idegrendszer működését vizsgálva, azt látjuk, hogy a REND jóllétünk fontos eleme. Ami rendezett, az kiszámítható.
Az élet értelmessége a legfontosabb igényünk.
Ha világunkban rend van, ha értjük, hogy mi történik, ha áttekinthető mennyiségű emberrel vagyunk közös térben, ha aktív részesei, alakítói vagyunk saját világunknak – akkor jól vagyunk.
Az agyi alkotás nemcsak a jelen értelmezésében, de az emlékek felidézésében is tetten érhető.
Sokáig gondoltuk, hogy az elme olyan befogadó és tároló szerkezet, olyan gardrób, amibe beledobáljuk az ismereteket, emlékeket, hogy aztán – alkalomadtán – elővegyük őket.
Alábecsültük az agy képességét. Persze az információ-feldolgozás a fő feladatai közé tartozik, de nem úgy, ahogy korábban gondoltuk: nem egyszerűen összerakja a darabokat, hanem értékes egészet teremt belőlük.
Az egész mindig többet jelent, mint a részletek összessége.
Mindannyiunk fejében ott van ez a titokzatos, mágikus, zárt doboz, amely hordozza tapasztalatainkat, gondolatainkat, vágyainkat, egész személyiségünket.
Általa a világ színei, formái, hangjai és mozgásai értelmes egésszé állnak össze, amelyben el tudjuk helyezni magunkat: kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, hogyan viszonyulunk a dolgokhoz.
Minden mozzanatot jelentéssel ruház fel, és értelmes élettörténetté sző, amelynek középpontjában az ÉN áll.
A belső valóság létrehozása, nem tudjuk, milyen módon történik. A „létrehozás” szó találóbb, mint az „érzékelés”.
Az emberi lélek és a művészetek kapcsolata alapvető és ősi. Az „Altamirai barlangrajzokig” nyúlik vissza.
Az alkotásokon átüt az alkotó személyisége. Az alkotó munka: lehetőség az élmények felszabadító megfogalmazására.
Csíkszentmihályi Mihály – magyar származású, amerikai pszichológus – kiemeli: ha a figyelem nem fókuszál az egyedüllétben, akkor az érzelmek is csökkennek.
Tehát az alkotáshoz folyamatos, strukturált cselekvés szolgamunkája szükséges, hogy szellemi teljesítmény szülessen.
A kreativitás olyan lelki jelenség, amely általános, megismerő folyamatok alkalmazásából származik.
Mindenki gondolkodhat kreatívan. A kivételes tehetségnél is inkább tanult, mint veleszületett jellemző.
A kreatív ember nem a semmiből hozza létre új ötleteit: a kreatív gondolatok jól kidolgozott készségek széles skálájából, és gazdag tudásból születnek.
A művészetpszichológia és a művészetterápia sok ágra bomlik – zene, tánc, festés, színház, írás, de még a gasztronómia is lehet tárgya.
Abraham Maslow, a humanisztikus pszichológiai irányzat amerikai megalkotója kapcsolta össze a tudományt a jólléttel a 60-as években.
Az emberi motivációkat leíró, híres „szükségletpiramisának” legmagasabb pontjára az önmegvalósítást helyezte, amelynek eléréséhez a kreativitás elengedhetetlen.
A művészet ősi dolog, amellyel az ember szívesen lépett át a fantázia világába, erre mindig szüksége lesz az emberiségnek, hogy így dolgozza fel saját konfliktusait, örömét, emberi kapcsolatait.
„Az írás az élet kivételesen intenzív, tudatos változata. Megmutatja, hogyan éltünk idáig, és hogyan kell ezután. Kritikája mindannak, ami eddig történt, de a megváltás lehetőségét is rejti.” (Pilinszky János: Egy lírikus naplójából. 1974.)
Az írás hatása erősebb, mintha csak egy megtörtént eseményről gondolkodnánk.
Miért? Mert az írás lassabb, az élmény mondatokba öntésekor nemcsak érzelemkifejező szavaknak jut gátlásoldó szerep, hanem logikailag is szervezzük a történetet. Kezünk és agyunk is dolgozik a szöveggel.
Az esemény történetté alakítása zárt egésszé válhat. Az írás miatti újraélés konfrontál is. Ez nem naplóírás, hanem önreflexív újraélés, önismeret-fejlesztő eszköz is.
„Az irodalom nem más, mint a vallomás lehetősége.” (Pilinszky)
