Czigány Edit: Papírhattyú
- szilajcsiko
- 2021. aug. 22.
- 1 perc olvasás
Nagyvárosi utca, eső után.
Nedves kocsiút, vizes járdák, tocsogós kutyasétáltató rét a panelházak között. Pocsolyák, szél-hordta szemét.
Elméd tudja, hogy csak sáros pocsolya és papír.
Képzeleted viszont látja, hogy igazi kis fekete tó, és igazi, élő, ringó, kis fehér papírhattyú.
Gyerekként toporzékoltam, míg anyám ki nem engedett a havas, téli kertbe.
Közelről akartam látni a drótkerítés tövében a törpék, manók mesebeli mézeskalácsházát.
Mire odatotyogtam, a varázslat szertefoszlott.
A mese csodás házikója levélhalmazzá változott.
Emberi halandó csak ritka pillanatban sejtheti meg a titkot, a csodát.
Kétes értesüléseink birtokában lelkünk papírhattyúi némán úszkálnak Isten és az ő titkainak pocsolyáin.
2006. június
