Czigány Edit: Püthagorász és a szférák zenéje
Bachot hallgatva régóta tudom, hogy zenéje Isten létének bizonyítéka.
De azt nem tudtam, amit Pütharorász állított, hogy halálunk után számok leszünk. Merthogy a számok nem mennyiséget jelölnek, hanem minőségük, karakterük van.
Pütharorász Számosz szigetén született Kr. e. 570 körül. Fiatalon bejárta a világot, eljutott Egyiptomba, ahol atlantiszi hermetikát, Babilonba, ahol káldeus asztrológiát tanult.
A dél-itáliai Kroton városában telepedett le, ahol megalapította filozófiai iskoláját.
Mesternek hívatta magát, félisteni lénynek tartotta önmagát: „vannak az istenek, vannak az emberek, és vannak olyanok, mint Püthagorász.”
Állítólag aranyból volt a combja, amit meg is mutatott egy olimpiai sportversenyen. Emiatt ellenszenvessé vált, és ellenségei mindent megtettek, hogy lejárassák.
Tanítványaival együtt városról városra kellette menekülniük, lakhelyét is felgyújtották. A fáma szerint megölték a zavargásokban, mások szerint nyomtalanul eltűnt.
Harmadik változat szerint a metapontumi Múzsák Templomában rejtőzött el, s ott éhen halt.
A számmisztikában szerinte vannak férfi, női, jó- és rosszindulatú számok (a káldeus mágiából származó tan).
A világ jelenségeinek is megfeleltette a számokat: kristályok, hangok, fémek, a hét napjai, stb. Így a világ egy harmonikus, értelmes rendszer.
A számokhoz kapcsolódó hangok, hangközök adják ki a dallamot, ez az ún. „szférák zenéje”. Isten alkotta e titkos hangsort, amely fenntartja a világot.
A kozmikus rezgés gondolata összefügg az indiai „OM” mantra szerepével.
Tanai sok párhuzamot mutatnak a hinduizmussal, a jógafilozófiával.
A reinkarnációt hirdette, vegetáriánus volt.
Az emberek a halál után, a szférákon túli időtlen dimenziókban lebegnek éteri boldogságban, ahol minden emberszerű vonás lefoszlik róluk, és csak az isteni lényeg marad meg, ami nem más, mint a SZÁM!
Opmerkingen