Czigány Edit: Szabad akarat

Van-e csakis saját magunk belső lényegétől függő, belőle származó akaratunk?

Világunk és benne minden létező a tudatunkban és általa tárul fel.

Az érzékszervek közvetítik tudatunkba a világ minden jelenségét.

Tehát amit „valóságnak” tapasztalunk, az „tudati valóság”. Semmi sincs a tudatunkon kívül!

A saját tudatunkat nem tudjuk megkerülni, hogy megnézzük, mi van kívüle!

A materialista meghatározás: „Az anyag a tudatunktól függetlenül létező, objektív valóság” – NONSZENSZ!

Hogyan működik a tudatunk?

Különböző tudatfunkciók vannak: a gondolkozás, az érzelmek, az akarat, észlelés, képzetalkotás.

Nem mindegy, hogy a tudatfunkcióimat csak tudomásul veszem, vagy URALOM is! Ám azt senki nem tanítja meg, hogyan kell csinálni.

A gondolatok összevissza csaponganak, az érzelmek elragadnak (jókedvem van, rossz kedvem van), az akarat hol felbukkan, hol eltűnik (akaratos kisgyerek, tanulni nem akaró kamasz), stb.

Milyen szabadság az, amikor a lényem legmélyebb lényegét sem tudom irányítani?

Egész életünk nem szól másról, minthogy fizikai, biológiai, társadalmi korlátok közé vagyunk szorítva. Determinált biológiai „túlélőgépezetek” vagyunk.

Általában azt értjük szabad akaraton, hogy adott helyzetben dönthetünk két vagy több lehetőség között, ahogy az a bensőnkből fakad. Valóban? A fogyasztói társadalomban folyamatos az „információáramlásnak” nevezett agymosás, rábeszélés-dömping.

Semmiféle akaratról nincs szó, csak a vágy van állandóan jelen. Kizárólag sodródásról, céltalanságról, értelmetlenségről van szó.

Ha viszont létezik abszolút etika, „isteni gondviselés”, akkor nincs menekvés: számadással tartozunk.

Ha nem tanítjuk meg arra a következő nemzedéket, hogy az ateizmust csak akkor engedheti meg magának, ha magára veszi Isten felelősségét is, akkor az emberiségnek annyi.

„A léleknek olyan a szerkezete, hogy fegyelem nélkül megbetegszik”. (Seneca)

A tökéletesen uralt akarat = teremtő erő. Isten így teremtette a világot: „Legyen!”