Czigány Edit: Szerelem – felhang nélkül

Nálam – és a nőknél általában – a szerelem szónak csak legutolsó jelentése tartalmazhat szexualitásra vonatkozó felhangot.

A szerelem szó számomra a szeretet intenzív dimenzióját fejezi ki.

(Szemben a kedvellek, elvisellek, szórakoztatsz, elfogadlak, bírlak, jó vagy nálam – és ehhez hasonlókkal.)

Ilyen alapon az összes macskámba „szerelmes” voltam. Mi az, ha nem szerelem, hogy egy érző élőlény szemébe nézek, és kölcsönösen tudjuk egymásról, hogy mi így, ketten, együtt, értjük egymást, és minden rendben van.

A látható külszínen csak annyit lehet észlelni, hogy elolvadunk egymás észlelésében.

De ez így van egy virág illatának beszippantásakor, vagy egy ízélmény gyönyörűségének megtapasztalásakor is.

Gyönyörűség = gyönyörködés a másik létezőben. Semmi köze a szexuális kéjérzethez – ami a gyerekek számára riasztó is szokott lenni. Számukra verekedésnek tűnik. És lehet, hogy talán az is! Küzdelem, dráma! Háborús feszültség, „győzelem/megadás” játszma.

Isten ezt turbózta fel hormonmérgezéssel, hogy ne haljon ki kedvenc alkotása, az emberiség.

De ki fog, mert nem restek kicselezni Istent, és fantasztikus mellékutakon kinyírni egymást.

Nem vagyok pesszimista, csak józan megfigyelő.

Jobb is lenne butábbnak lenni. A „tudás almafája” nem véletlenül volt tiltott gyümölcs az Édenben.

Bűnhődés az ára.

„Az emberiséget lehet szeretni, na, de egy embert!?!” (Karinthy)