Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1024.

1024.

Az általános tudatlanság veszélyességét kevesen látják,

elterjedésének gyakorlatára sincs megfelelő kutatás vagy

figyelemfelhívás, az önbeteljesítő jóslathoz hasonlóan

működik ma már, vagyis a hamis tételek hangoztatását

elhiszik a tömegek, ami közben okosnak érzik magukat.

Ahogy jóslat akkor is teljesülhet, ha sokan mellé állnak és

aszerint cselekszenek, észre sem véve, hogy hiedelmükkel

hozzák létre a folyamatot, úgy történjen, ahogy megírták,

ugyanúgy ismerethiány, buta magyarázat eléri célját azzal,

hogy tudatlanságot teremt, mindig külső cél szolgálatában.

Azért külső, mert az egyéni tudatlanságot orvosolni tudná

a közösség általános tudása, műveltsége, képességi szintje,

eljárási s munkagyakorlata, élettapasztalata, s a mostani baj

úgy állt elő, hogy tudatlanságot terjesztők kerültek többségi,

meghatározó helyzetbe és leverték az igazságot mondókat.

Látjuk is magunk körül burjánozni a gazt, a konkoly máris

megfojtja a magot, előbb még innen-onnan rá-rámutattak a

hazugsággyárra, valóságtorzító, megszépítő vagy pokolinak

beállító mivoltára, aztán az ily hangokat elhallgattatták vagy

kemény paranccsal, vagy csak túltengővé tették a hazugságot.

Hisz ha a könnyebb ellenállás irányába terelik a tudatosságot,

az egyszerűt sokkal inkább akarja majd befogadni, mint nehéz,

bonyolult magyarázatot, mégha a szíve mélyén érzi is, hogy az

káros, nem áll ellen rossznak józan ész nevében, mert az álhír,

áltudás közege tekintélyre tett szert, amivel nem versenyezhet.

Igazmondás ilyen álversenyre kényszerítése, mit a történelem

kegyetlenül kialakított, elnyomást folytatóvá tette a jelenkort,

midőn még mindig nagy hátrányból indul az igazság keresése,

amint az életfontosságú ismeretek ellenőrzése is, amiben a kis

hangú kisember eleve lemarad a nagyoktól, a nagyhangúaktól.

Akiknek a hatalom eszközeivel felerősítik a hangját, mondván,

nincs idő és nem szabad az embert érintően kísérletezni, hanem

az vezesse a világot, ama kiváló csapat, aki tudja a módját, átlát

nagy összefüggéseket, a titkokat is birtokolja, ami szükséges a

sikerhez, mi igen fontos, mert az emberiség túlélése múlik rajta.

Igen leegyszerűsíti a valóságot, hogy még legkisebb, legelemibb

ismereti tárgyat, területet is értékelési beállítással kell ellátni, mert

ha a bonyolult szerkezeteket ilyen értékítélet alá vonjuk, áldásként

népszerűsítjük vagy átokként patás ördögnek kiáltjuk ki, kilúgozva

az egyébként közömbös tudományt, szolgálónkká, szolgává tesszük.

Akik pedig a szolgálatára igény támasztanak, egyben a kizárólagos

támogatóvá teszik magukat, mert a tudományra csak a feleslegből,

azaz a „tiszta” haszonból juthat, aminek megszerzésében összeér a

két terület, a gazdálkodás és a közigazgatás, egyesítésükkel pedig

erőszakszervezetté válhatnak, mert éhen lehet halatni, aki ellenáll.

Ezért nehéz, szinte lehetetlen kilátni, kilépni a tudatlanság bajából,

s az emberiségnek, lehet, befellegzett, mert a természetes tudást, a

minden ember eszéből fakadót, s a tudást arról, hogy mit nem lehet

végső soron tudni, ezt mindkettőt eldobja, elemi erővel elpusztítja,

amint általa engedett kereten kívüli lehetőségeket, mai közállapot.

Mert aki meghatároz és diktál, nem ismerheti el saját tudatlanságát

semmiféle területen, magas szintű tudás forrásának azt ismerteti el,

amit csak ő érhet el, egyszerű halandónak hozzáférhetetlenné tette,

mivel míg azt mindenütt nem ellenőrzi, nem nyugodhat meg, ebben

van reményünk, egyre többen leszünk, kik rámutatunk tévedéseire.