Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1025.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
1025.
Hogy ami mondvacsinált, az mondva csinált,
nem gondoljuk végig, ez mit is jelenthet,
hogy amit a beszéd valósággá kiált,
hoz ránk annál mindig nagyobb veszedelmet,
mint mit élet s természet ránk zúdíthatna,
mert önbeteljesítő jóslattá válik
képtelenség, kábítón hat a tudatra,
miközben áltudós hatalomra csábít.
Lett aztán belőle történelmi csapda,
mert mikor a kényszerítést bevetették,
a népet tudatlanságba taszították,
hogy hatalmukat igaznak elfogadja,
hamis eszmével és cirkusszal etették,
fegyverrel örök tévútra fordították.