Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1029.

1029.

Van új a Nap alatt és lehetséges a Földön is, bár eltérő

értelemben, mert számunkra elérhető világűr természeti

jelenségeket mutat új és új arculattal, míg a földön járva-

kelve új és új páváskodókat, kevesebb bűnbánót, sok új,

gazdag élet és béke után vágyakozót látunk továbbra is.

Ebből békét megteremteni legnehezebb, bár kézenfekvő

lenne örökre elhallgattatni fegyvereket, de mindig marad

egy-egy háborús góc, és nem azért, hogy ne felejtsünk el

harcolni, hanem hogy emlékeztessen rá bennünket, ki úr

a háznál, s egész bolygón bolyongunk emberségünkben.

Látszólag könnyebb lenne gazdaggá tenni mindenkit, ha

biztonságban van az ember, kevéssel is beéri, hisz rettegés

helyett felszabadult elmével gazdagítja képzelt világának

megragadható szépségeit, rögzíti visszaidézhetőn, cseréli

mások kínálatával, közben előrelép világhasznos ismeret.

Azért nehéz békés boldogság egyetemessé tevése, mert

nehezen mondanak le birtoklói viszonylag könnyű útról,

amin járva szinte magától ömlik a jólét a meghatározott

csoportok felé, de piramisszerűen épülve, benne végülis

jut mindenkinek szerep, alullévőkre kénytelen több teher.

A nagy többség kipróbált hagyományt követ, vállán teher

eloszlik, talán meg sem kottyan, a derékhad jóakaratot követ

életvitelében, ami oda is átragad túlnyomó részben, ahol

ellustító fényűzés fetrengtethetne, a jó lelkiismeret húrjait

pengeti, mert minden ember felelős minden más emberért.

Ez a felelősség rokonok közt természetesen nagy vállalást

eredményez, mennyi szülői fáradozás hozott fel bennünket

fejlett állapotra, senkit sem a levegővétel nevel fel felnőtté,

és időnként a nagyközösségünkért is áldozni kell, életet is,

ennek kényszere az önkéntes belátást nem zárja ki sohasem.

Csakhogy éberen kell őrködni viszonylatok fölött lebegve,

vizslatva, mert az átfogó érdekre hivatkozás egyénekhez

csatornázódó javakért is történhet, megbontva egyensúlyt,

ami a szükségletek terén mindegyre kialakul a világban,

mert rendelkezést kézben tartók erőszaktól sem riadnak el.

Visszatértünk a háborúhoz, mely mások megsemmisítése

szándékát fedi, akárhogy takargatják, megsemmisülhetünk

részben-egészben, javakban, értékben, embertárs értelmetlen

ritkulásával, s fájdalmasan hirtelen vége lehet világunknak,

mégis vannak, akik esztelenül fenntartnak harcias szellemet.

Harciasságot, amit a ragadozó állatok életébe is belelátnak,

pedig ott csak a tápláléklánc szemeit kellene szemezgetni a

szemlélőnek, és ha már messzire nézünk, lássuk életünk

törékenységét feltételek tekintetében, Földgolyónk nagy

kitettségét, nem kell helyzetét rajta tobzódva rontanunk.

Mert a dominóelv, vagy karma és sors elkerülhetetlenül

és egyetemesen érvényesül a rossz tekintetében, előnyös

jókért sokat kell fáradozni, tudatosítani legelőször, hogy

a rendes embervilág ismeretlánccal szokta hatékonyságát

fajlagossá tenni, igazat közölve egymással minden téren.

Ahhoz azonban ma a legfejlettebb eszközök s módszerek

használatát a legátfogóbban értelmezett értékek mentén

szabad csak engednünk egymásnak, természetes bizalom

istenhitét egyetemesítve biztosítékként, megszüntetve a

kevert tudatot hihető tudománnyal, tudományos vallással.