Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1029.
1029.
Van új a Nap alatt és lehetséges a Földön is, bár eltérő
értelemben, mert számunkra elérhető világűr természeti
jelenségeket mutat új és új arculattal, míg a földön járva-
kelve új és új páváskodókat, kevesebb bűnbánót, sok új,
gazdag élet és béke után vágyakozót látunk továbbra is.
Ebből békét megteremteni legnehezebb, bár kézenfekvő
lenne örökre elhallgattatni fegyvereket, de mindig marad
egy-egy háborús góc, és nem azért, hogy ne felejtsünk el
harcolni, hanem hogy emlékeztessen rá bennünket, ki úr
a háznál, s egész bolygón bolyongunk emberségünkben.
Látszólag könnyebb lenne gazdaggá tenni mindenkit, ha
biztonságban van az ember, kevéssel is beéri, hisz rettegés
helyett felszabadult elmével gazdagítja képzelt világának
megragadható szépségeit, rögzíti visszaidézhetőn, cseréli
mások kínálatával, közben előrelép világhasznos ismeret.
Azért nehéz békés boldogság egyetemessé tevése, mert
nehezen mondanak le birtoklói viszonylag könnyű útról,
amin járva szinte magától ömlik a jólét a meghatározott
csoportok felé, de piramisszerűen épülve, benne végülis
jut mindenkinek szerep, alullévőkre kénytelen több teher.
A nagy többség kipróbált hagyományt követ, vállán teher
eloszlik, talán meg sem kottyan, a derékhad jóakaratot követ
életvitelében, ami oda is átragad túlnyomó részben, ahol
ellustító fényűzés fetrengtethetne, a jó lelkiismeret húrjait
pengeti, mert minden ember felelős minden más emberért.
Ez a felelősség rokonok közt természetesen nagy vállalást
eredményez, mennyi szülői fáradozás hozott fel bennünket
fejlett állapotra, senkit sem a levegővétel nevel fel felnőtté,
és időnként a nagyközösségünkért is áldozni kell, életet is,
ennek kényszere az önkéntes belátást nem zárja ki sohasem.
Csakhogy éberen kell őrködni viszonylatok fölött lebegve,
vizslatva, mert az átfogó érdekre hivatkozás egyénekhez
csatornázódó javakért is történhet, megbontva egyensúlyt,
ami a szükségletek terén mindegyre kialakul a világban,
mert rendelkezést kézben tartók erőszaktól sem riadnak el.
Visszatértünk a háborúhoz, mely mások megsemmisítése
szándékát fedi, akárhogy takargatják, megsemmisülhetünk
részben-egészben, javakban, értékben, embertárs értelmetlen
ritkulásával, s fájdalmasan hirtelen vége lehet világunknak,
mégis vannak, akik esztelenül fenntartnak harcias szellemet.
Harciasságot, amit a ragadozó állatok életébe is belelátnak,
pedig ott csak a tápláléklánc szemeit kellene szemezgetni a
szemlélőnek, és ha már messzire nézünk, lássuk életünk
törékenységét feltételek tekintetében, Földgolyónk nagy
kitettségét, nem kell helyzetét rajta tobzódva rontanunk.
Mert a dominóelv, vagy karma és sors elkerülhetetlenül
és egyetemesen érvényesül a rossz tekintetében, előnyös
jókért sokat kell fáradozni, tudatosítani legelőször, hogy
a rendes embervilág ismeretlánccal szokta hatékonyságát
fajlagossá tenni, igazat közölve egymással minden téren.
Ahhoz azonban ma a legfejlettebb eszközök s módszerek
használatát a legátfogóbban értelmezett értékek mentén
szabad csak engednünk egymásnak, természetes bizalom
istenhitét egyetemesítve biztosítékként, megszüntetve a
kevert tudatot hihető tudománnyal, tudományos vallással.
Opmerkingen