Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1040.
1040.
Miért nem tudunk a világ folyamataiba belelátni, ha
nemcsak népuralom van hirdetve, hanem átláthatóság,
nyilvánosság bevonása, vélemények köz-kikérése, és
a döntéshozatal kiterjesztése legalább azokra, akiket
érint, s e szép elveket miért nem követi a gyakorlat?
Mert mit látunk lépten-nyomon, vagy nem látjuk sose,
hogy a fejünk felett, hátunk megett történnek a dolgok,
egyszercsak eltűnik szemünk elől épp az a mozzanat,
mikor a pályázatunkról döntenek, vagy úgy szavaznak
törvényről, nem kérdeztek senkit, hatástanulmány sincs.
Sokan falba ütköznek kérelmükkel, sorsuk alakulásának
kedvező befolyásolására tett kísérletükkel, várólistákkal
találkoznak, mikor azonnal szükség lenne beavatkozni,
csak hosszútávú, méregdrága elköteleződés után ígérnek
számukra pénzügyi megoldást, sok ügyük sorsa mostoha.
Kérdésük tehát, hova megy el az a sok pénz, amit adóba
befizetünk, ha ilyen kevéssé érezzük hasznosulni, mert
utak, épületek már megvannak, az iskolák és a kórházak
belakva, a vasút működik, gyárakat nem a mi pénzünkből
építenek, csak a havi fixeket kell állni, de nem mindenütt.
Mert már sok helyre befurakodott a magánszektor, ahol
az üzleti modell megáll, miért ne vállalkozhatnának ők,
akik ahhoz a területhez értenek, ha mindenki jól jár, ha
kicsit többért magasabb szintű szolgáltatást kapunk, és
nagyobb forgalomfejlesztésre rendszeresen tud áldozni.
Ezek valós összefüggések, de vannak egyéb közösségi
feladatok is, megoldói többsége olyan alkalmazott, akik
fizetéséről szögről-végre a befizetéseink gondoskodnak,
mert sok áttétellel, de úgy indul, működik szolgáltatásuk,
hogy az első lökést adjuk a terület mozgásba hozásához.
Azaz a láncolat kezdetét ama központi keresetek jelentik,
miknek biztosítását nem lehet kihagyni egy-egy hónapban,
mint az a szomszéd országban annakidején már megtörtént,
a villanyáramnak és a gáznak is folynia kell folyton, és ott
is jelentkezik aztán javítási és a karbantartási feladat bőven.
De még sokat költünk az ország biztonságára katonai és
rendőri, tűzoltó, mentős és egyéb területeken is, sőt fontos
támogatni a tudományos fejlesztéseket, kutatásokat azon
felül, amit oktatási rutinfeladatokra fordítunk, sorolhatók
még a példák, de feltétel mindig a pontos, odaadó munka.
Bár néhol nehéz mérni a teljesítményt, de azért a summa
csak-csak összeadódik, eredmény és hatás látszódik, vagy
a hiánya rögtön észrevehető lesz, ha a javakat elherdálták,
lustálkodva vagy nemtörődöm módon használták, netán
jogtalan előnyhöz jutottak, érdemtelenül, megtévesztéssel.
Ekkor jelenik meg leginkább az elégedetlenség az emberek
között, mert akik a bőrükön érzik a mulasztásokat, hallgatni
nem fognak, kérdés, hogy hová hallatszik el hangjuk, van-e
rá érdemi válasz, igény visszacsatolásként tekinteni az ilyen
jelzéseket és panaszokat, tapasztalatokat, javítandó a hibákat.
Mert éppen erre kellene alapozni a minket érintő közszférai
dolgokat, kezdve a minket képviselők ellenőrizhetőségével,
azaz visszahívhatóságukkal, a ráfordítások tervezésével és a
kivitelezés nyomon követésével, ha nem egyéni kockázatú,
luxusra csak a szükségesek kielégítése után maradót engedni.
Comments