top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1041.






1041.

A szabadság külön létezését nem bizonyítja az, hogyha

mibenlétét taglaljuk, bemutatjuk, azaz itt nem működik

annak szétválasztási lehetősége, hogy amikor ellentétét

soroljuk valaminek, az nem azonos az ellentmondással,

azaz mindkettő létezik, mert a szabadság hiánya nem a


nemléte magának a szabadságnak, azaz olyanra bukkan

ilyenkor az ember, ami önellentmondás, minthogy ha az

nincs, akkor a szabadságot nem lehet tagadni, marad hát

az ellentétével való jellemezhetősége, de még akkor sem

tudjuk elkülöníteni olyan értelmét, hogy akkor nincs is,


ha olyasmit mutat valami, vagy valaki élete és működése,

ami ellentétes a szabadsággal, azaz annyira korlátozza őt,

hogy megsemmisíti, de akkor tehát kérdéses, hogy volt-e

egyáltalán az, ami felveti, hogy itt fokozatok vannak, ami

sérülés, lecsökkenés állapotát ugyanúgy megkülönbözteti,


mint a feldúsulásét, teljességét, ami örömteli állapot, míg

a hiányt mindig ártalomnak tekintjük, lehet azonban olyan

eset, helyzet, mikor jobban járunk, célratörőbbek vagyunk,

ha bizonyos eszközöket, tevékenységet letiltunk magunktól,

s akkor az eredményesség felülír szabadságfok csökkenést.


Példák nélkül nehéz erről gondolkodni, mert világos, hogy

elvi, külső értékelésről van szó, a dolgok mennek a maguk

útján, és mondjuk, ösztönlényeket nem szabadna szabadság

szempontjából tekinteni, mert az legfeljebb kísérletezésben

mutat valami új eredményt, de egyébként jól tudjuk már, az


állatok részéről mire számíthatunk, háziasításukkal elég jól

kiismertük tulajdonságaikat is, s aminek keretén belül most

lényegében kihasználjuk őket, mégha e folyamat mára már

sokszor egyenrangúvá teszi is őket a gazdájukkal, sőt, ők az

egész közösséget igyekeznek rávenni az ilyen bánásmódra.


Felmerült aztán már a gépek önállósodása is, amit ugyancsak

félreértés lenne azok szabadsága megvalósulásaként tekinteni,

mert ha beletápláltuk bizonyos esetekre a választás lehetőségét,

az nem a gép szabad válasza, de a mi szabadságunk érdekében

történik, például olyan számítást végezni, amit mi nem tudunk,


mert nem vagyunk olyan gyorsak, mint a számítógép, s nem is

fér a műveletvégző képességünkbe annyi sok adat, mint nekik,

de ama képességtől a gép még nem szabadabb, mint mi, ahogy

a madár se, ha képes repülni, hiszen az ember repülőgéppel már

sokkal magasabbra száll, amint az igavonó állatoknál is nagyobb


terhet szállítanak erőgépeink, mozdonyok, hajók, s más téren is

látjuk ezt, éppen kicsinységek felnagyításánál az előnyt, amikor

erre kifejlesztett eszközöket veszünk igénybe, minek használata

miatt persze lehet magunkat szabadabbnak nevezni, és ugyanígy

lehetünk vele, ha vannak bizonyos betegségekre gyógyszereink,


megszabadítanak a bajtól, egészségesen jobban érezzük magunk,

mint betegen, újra korlátok nélkül tevékenykedhetünk, de hogy e

szerepkör-helyreállás szabadságot növel-e, fogós kérdés továbbra,

visszavisz oda, a szabadság mibenlétéhez, tisztázandó, hogy csak

bizonyos cselekvések megtétele, vagy a meg nem tétele jelenti-e,


azaz bizonyos képességek használata a szabadságot, de azok ki sem

alakulása akkor micsoda, szempont-e ez, avagy az egész közösség

és maga a természet lehet az a keret, amelyen belül egyáltalán meg

tudjuk jeleníteni a különbségeket, minőségeket, ámde valamilyen

szabadságkiszámítás általuk nem megy, az valamilyen társadalmi


helyzettel függ össze, aminek megváltoztatási igénye egészen a

szabadságmozgalmakig fejlődött régóta, embernek ember elleni

vétkeit eltakarítani a földről, mi viszont mindig olyanok érdekébe

ütközött, akik már, úgy gondolták, kivívták a saját szabadságukat,

igaz mások rovására, de szerintük ez volt a természet rendje, ami


ellen lázadni bűn, míg a szabadságharcosok szerint nem, nincs ily

rend, hanem jó társadalmi rend kell felülírjon minden természeti

meghatározottságot, az isteni igazságosság rendje, amit sem nem

az égben, sem nem halál után kell elérni, itt a földön kell kivívni,

megvalósítani, berendezni vele az életet, mi elvezet ahhoz, addig,


hogy már csak egyéni szinten merülhet fel az igazság és szabadság

kérdése, és meglétük esetén csak akaraton múlik az alkalmazkodás

a világ dolgaihoz, így újra csak felmerül a képességek ügye, egyéni

testi-lelki alkat befolyása, s tulajdonságok különbözősége továbbra

is megmaradva, kinek-kinek meghatározza elérhető teljesítményét.



26 megtekintés

Kommentare


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page