Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1056.
1056.„Teljes genom”[1] a hívószó, keveseket izgat,
akit igen, reméli, hogy ebben jobban bízhat,
mint az eddigelé használt nemzeteredetben,
közelebb visz igazsághoz, bármily hihetetlen.
Mert a múltunk története befagyott valahol,
ama korban, mikortól történetírás karol
fel hatalmat, süllyesztőbe téve ellenfelet:
idő vasfoga és feledés mindent eltemet.
Papíron a szöveg arrafelé terelhető,
és okiratként érvénye kikényszeríthető:
a nép gazdája az legyen, aki elfoglalta
harccal a földjét, ki kezdjen dicsőítő dalba.
Csakhogy, katonai erő leáldozik hamar,
győztesek kormányzása alig több, mint zűrzavar,
mert hősi erkölcs kiválasztottjai békében
koloncot, terhet jelentenek légüres térben.
Mert ekkor már nem lehet rombolással vezetni,
hanem újat építeni, aratni és vetni,
miközben megszerzettre már nekik kell vigyázni,
koncra támadók új szerveződését kizárni.
Pedig azok jönnek, sorra egymás után, hacsak
ez nem hazugság, mit elfogadunk bután, vacak
érdekérvényesítéssel krónikák piacán,
közben minket minden hatalom szolgaságra szán.
Nohát, ezek előttre kell visszakanyarodnunk,
bevallva, hogy attól kezdve káoszos a sorsunk,
mert már minket terelgetnek oly bakugrásokkal,
valóság nem tud mit kezdeni ekkora sokkal.
Mert a való az volt, hogy gyilkos támadás után
védelmet szerveztek és azóta az muzsikált,
elődeinknél így kettős előny érvényesült,
fegyvert is gyártottak, s volt katona és kétszersült.
Csak a modernkori embertelen árulással
nem bírtunk, fejbe furakodott hamis tudással,
s mikor új, jó eszközökkel leleplezhetnénk,
„teljes genom”-árulással fertőzik meg elménk.
Comments