Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1073.

1073.

A tudásban kellene kiegyezni, de

hozzá olyan sok út vezet, legalábbis

a túlnyomó többség szerint, hogy nehezen

összeegyeztethetőknek kellene úgy

kibékülni, hogy az elméletekből a

jó tartalmak megmaradjanak, igaznak

elismerve érvényesüljenek, és a

tarthatatlannak bizonyultat vessük el.

A tudomány lenne megfelelő módszer,

ha nem költözne elefántcsonttoronyba,

réginek, újnak támadásától tartva,

ellenérdekeltektől megvédve magát,

kibogozhatatlanná téve nyelvét,

egekig drágítva az eljárásokat,

másnak hozzáférhetetlen eszközökkel

jutva elképzelhetetlen eredményre.

De a hagyományt is be kell építeni

életünk megfelelő vezetésébe,

ahol fő szempont, hogy a sajátunk legyen,

múltba gyökerezve szökjön szárba ma még,

célja legyen legjobb elérhető jövő,

úgy jutalmazzon, büntessen szereplőket,

amit megérdemelnek, és erről döntést

közösen hozzunk, intézményes keretben.

Végül, de nem utolsósorban egyéni

tapasztalat kiinduló- s végpont, mert csak

az egyes emberi elmében születhet

gondolat, a tudás megmérettetése

rajtunk múlik, ha kiengedjük kezünkből,

mások fognak sorsunkról nem úgy dönteni,

ahogy nekünk a legkedvezőbb lehetne,

a mi érdekünket háttérbe szorítva.

A tudás egyetemessége lenne az

igaz követelmény, de ez sokszor csorbul,

kihasználva a terület sajátságát,

hamisítanak, ezért észnél kell lennünk.