Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1085.
1085.
Alapítvány-tetralógia a neve
a jövő tudományát regényesítő
nagy műnek, amely megalapozott minden
további hasonló irodalmat, dicső
filmet a Tejútrendszer belakásáról,
de nemcsak előre, hanem hátrafelé
szintén feltételezve ez állapotot,
mintegy hitelesítve kétkedők felé.
Amivel a bizonyítás kívülről jött,
hogy a Földön kívüli élet régóta
fejlettebb, e képzelt világ szerint, mint mi,
ám nem véletlen, hogy mi nem tudunk róla.
Azaz a szerző két döglegyet leütött
egy csapásra, ezzel a szerkezettel, mert
tudásunkat túlhaladót meghirdetve
tőlünk távol, jelen létünk felmentett lett.
Hogy mi még nem tudunk térugrást művelni,
nem a mi hibánk, egykor így határoztak
milliónyi bolygón uralkodó nagyok,
maradjunk mi emberséget őrző osztag.
Ahonnét, ha kell, vihetnek eredeti
magot, embercsírát megújítani már
elfajult testüket-lelküket velünk, mert
mi még ismerve Istent, mondunk neki imát.
Mialatt ama értelmes lények ott kinn
nekünk felfoghatatlan tudással bírva,
képzelhetetlen szerkezetekkel élve,
eszmény-képtelenek mulandóság-kínra.
Tanulság, hogy bárhogy csűrjük és csavarjuk,
közös élményeinken sosem jutunk túl,
bárhová álmodjuk magunkat merészen,
jót s szépet mutató emberi utunk úr.
Nagy kaland volt, biz’ a’, míg ide elértünk,
hogy már szinte lecsurgunk a Föld széléről,
de ha a létről még alig-alig tudunk,
fontosabb, mi visszaköszön magas égből.
Comments