Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1101.

1101.

Ha nem vagy vallásos, könnyen babonás lész,

mert talajtalan nem virágzik csodás ész,

mi mindenben ok-okozat viszonyt keres,

szellem-sújtólég dönt, vagy vagy istenszeles.

Ne tégy egy lépést se meggondolatlanul,

okos ember mások szokásából tanul,

mint kerülték ők el, hogy ne ártson a baj,

úgy legyen jövőre, mint ahogy volt tavaly.

Mindenképp be kell tartani előírást,

ki javas jóst használ hozzá, ki szentírást,

egyik nem kérdezi, mi értelme annak,

másik tartja megmagyarázhatatlannak.

Holott itt csak jó gyakorlat rögzítése

folyik tevőlegesen vagy elvi része

belátásával, hogy siker-célhoz érjünk

úgy, áldozatot, utat ne méricskéljünk.

De hogy egy gyökerű mindebben a lényeg,

szertartások mutatják s angyali lények,

kik figyelmünket őrzik botlástól mentve,

s ördögök, hangzavart keltve lelki csendbe.

És van elég terep, hol romolhat világ,

épért jelképezni vagy mormolni imát

könnyebb szívvel tesszük, minthogy kockáztassunk,

közömbösségünkkel vak sorsunk biztassuk.

Így annak befolyásolási szándéka

is elég, isteni szellem maradéka

bennünk, általunk, megvívott életünkben

elégséges teremtő, legjobbnak tűnten.

S főként betegségek elkerülésére

szeretnénk biztos szerhez jutni, s végtére

az elmúlás utáni biztos recepthez

fájdalomtalan nyugalmas végtelenhez.

Biztos lábon tehát akkor élünk, állunk,

alakuljon jóvá minden rossz szokásunk,

de hogy ezt elérjük, sokat kell még tenni,

vágyott mennyországhoz pokolba is menni.