Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1139.

1139.

A legkényelmesebb, a legbelakottabb

korszak mindig az, amelyben élünk, nehéz

mást elképzelni nekünk, ezért másoknak,

korábbiaknak, igen régieknek is,

nagyjából a jelen időket vetítjük

vissza, csodálkozva, ha aztán kiderül,

mennyire mások voltak a viszonyaik,

így aztán elkezdjük tagadni különbség

meghatározó mivoltát, egyetemes

emberségre hivatkozva, teremtményre,

kit Isten teljességbe helyezett,

s mindig volt, ami ma, mert megvolt hozzá az

eszünk, csak annyi változás történt végül,

hogy a bűnben tévelygő emberiséget

megváltás vezette új emberré lenni,

így hát istennek tetsző birodalmakban

élünk, míg az ókorban kegyetlenségük

a hasonló nagyságú képződményeknek

istennek se tetszett, de azért ott rend volt,

és lenyűgöző az az erős hatalom,

amivel a hunnak, tatárnak mondottak

rendelkeztek, nagy dinasztiáik voltak,

s már-már elfelejtjük pusztításaikat,

népszerűsítve a piramisos világ

hatékony alá és fölé rendelését,

még ha háborúval kell is betartatni,

miközben a békés egymás mellett élés

szellemi és anyagi építkezése

emelte mai szintre tudásunkat és

hasznos természetelsajátításunkat,

vívmányainkat is annak köszönhetjük,

hogyha szabadon szárnyalhatott az elme,

emberkísérletnek, közösség-tiprásnak

tekintsünk hát minden új kezdeményezést,

hogy korábbi rossz állapot igazoljon

mai, veszélyeket hozó berendezést.