top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1152.







           

                       

1152.

Olyan, mintha nem ugyanazon csónakban

eveznénk a világegyetemen belül,

s egyesek kívülről bekiabálhatnak,

szabotálnak, hogy hajónk már-már elmerül.

 

Mintha megtehetnénk, hogy nem egyirányba

húzunk, úgyis megment majd valami erő,

igazság, kiegyensúlyozza a létet,

ne csak kevesek helyzete legyen nyerő.

 

E bizalom is Istenre hivatkozik,

de nem kimondottan, mint a másik oldal,

amely a felelősségbe is beleáll,

szájból kiénekelt sajt ne legyen kordal.

 

Azaz előbb meg kellene egyezni a

tett elveiben, mielőtt belemegyünk

időnk és képességünk felélésébe,

de csak azon túl, hol nincs magunknak szerünk,

 

mert egyébként hagyjuk egymást boldogulni,

s főként lelkiekben van a sok akadály,

mi testvériséget gyakran lábbal tipor,

ki kegyetlen törtet, ki meg mulya szamár.

 

És ahogy ez valóságban történik, hogy

ne legyen szokvány ahogy esik úgy puffan,

tisztán kell látnunk a sorsunknak folyását,

lejtő felé halad, s nem felfelé bukkan,

 

zúdul föld alatti rejtett víznyelőkbe,

oszlik a semmibe dédelgetett vágyunk,

mert mások korábban ébredtek, ágálnak,

s a kapu számunkra vigyázatlan zárult.

 

Annak őrzői-nyitói feladata

mindnyájunknak joga, célja is kell legyen,

de a hozzáférést elvben kell rendezni,

nem egymásnak adott kegyelem kenyeren,

 

mert az Isten dolga, vagy ami ugyanaz,

világától magát megkülönböztető

nagy emberiségé és kis emberségé,

ilyen értelemben nincs fölöttünk tető.

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 




 


16 megtekintés

Kommentare


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page