Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1189.
1189.
Véleményütközés, ki van ez találva,
hogy kizár tévedést, mert nem marad állva
ki mellé lő, helyére lép az igazság,
javító eszme, mint DNS vigaszág.
De ha megnézzük az élő gyakorlatot,
ellentábort látunk, ahol miránk vakok,
be sem engednek a vitázó terepre,
nehogy lehulljon álhit takaró leple.
Mert úgy lehet kígyót-békát kiabálni
érvelés nélkül, hogy a másik sátáni
fajzat, nem is szabad felemelni azzal,
hogy szóba állunk vele közömbös arccal.
El kell ítélni minden szinten és fokon,
mert még azt hiszi, nem vesszük bűnét zokon,
hogy a mellé állt, minek kifutásában
ránk veszély rejlik, tiporjuk csírájában.
De sosem kellene idáig eljutni,
jó fogalmazású elmélet nem lutri,
van úgy, hogy nem két oldal van a talonban,
hanem több, s majd egyszer lehet hatalomban
olyan is, melyre most kevesen gondolnak,
hogy vezető elméletünk lehet holnap
vagy holnapután, mert világ arra fordul,
mit ő mond, bár azért ma mindenki mordul.
A többelvűség elve célravezető
nagy egészre nézve, mert ami ehető
egyiknek, nem a másiknak, nézőpontjuk
más, ne ez legyen, miért vérünket ontjuk.
Pedig a mellékelt ábra azt mutatja,
végül eszmeharc háborúval mulatja
az időt, sőt jólétünket lerombolja,
ha érvek helyett más hullik, gránát, bomba.
Azaz ápolni kellene eszmemagot
inkább, felkarolják egyetemi karok,
előbb csak hinni, mi lesz majd bizonyosság,
s nem mint ma, hogy ellene agyadat mossák.
Mert arra való a vita, eszmecsere,
sőt, ez szellemiségünk üdvös lényege,
hogy az egyénileg született ötletet
jobbá módosítsa vele ismerkedett.
De ahhoz nem elég csak egy szekértábort
képviselő érdekkörből nyerni mámort
másik oldal epés kigúnyolására,
elemzés hiányának nagy lesz az ára.
Bukás, előbb-utóbb, s mennyivel jobb, mikor
elvileg bukunk csak, arra kell vasszigor,
hogy eszünket színvonalasan használjuk,
olyra, miért a felelősséget álljuk.
Csevegjünk, beszélgessünk, terítsünk lapot,
mit gondolunk mi, hogy képzelünk holnapot,
csak közösség nyújthat jó döntés-alapot,
egymásra emeljünk, ne kezet, kalapot.
