Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1200.

1200.

Kis akadályt nem szabadna nagynak nézni,

bármily könnyű is keresztbe tenni jónak,

habár az ember, ha megakad, úgy érzi,

nem tud ellenállni a rosszakarónak,

de több ebben elhamarkodott lemondás

nem kitartani eredeti cél mellett,

nem szokta feladni munkáját a kondás,

ha nyáját szétfuttatja ördögi szellet,

felülkerekedik egy-egy akaraton,

körbejárva irányba állítja őket,

bennünk is rendelkezésre áll hatalom,

megismerni a velünk ellenkezőket

és megfogni a gyenge pontjuknál fogva,

mert ha a bírálatnál többet nem tudnak,

meg lehet azt győzni, ki nemtudás foglya,

a végén majd velünk egyetértésre jutnak.

Mindez ellenkező oldalról tekintve

sokat hoz konyhára, gazdag eszköztárat

s mi fő, hatékonyat ad kezünkbe kintre,

világban tevékenység közben kis árat

fizessünk nagy eredményért, a sikerért,

botot vágunk késsel, nagy fát kis fűrésszel,

gáttal rekesztjük nagy tóvá folyó erét,

kevesebb erővel többet érsz el ésszel.

Ugyancsak felhasználható javításra,

gyógyításra, ha elzárod rossz forrását,

megállítod a folyamatot, míg másra

tereled a bajt, kiiktatva hatását.

De a jóval is úgy kell bánni mindegyre,

hogy a hitetlenkedésünket kezeljük,

hisz’ kis lépésekkel megyünk fel nagy hegyre,

közben az eredményt könnyebben megnyerjük.

És sokkal hatékonyabb védekezésünk,

ha ismerjük ártó szándék természetét,

saját törvényeket ugyan kőbe vésünk,

miközben elismerjük mások érdemét.

Kis különbségekből nagy torlaszok lesznek,

pedig tudhatjuk, hogy nem egyformák vagyunk, 

de ha közöttünk békére van kereslet,

élhetünk másként, bár ugyanúgy meghalunk.

Ne hagyjunk rossz mintát eluralkodni rajtunk,

mozgékonyságunk testi-lelki egészség,

külön boldogságért ha közösen hajtunk,

egyénként is naggyá tesz együttes készség.