Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1207.

1207.

Közértékeléstől megy világ előre,

meg használattól, ha megtetszik valami,

ebben sokat számít többség véleménye,

újdonság esetén róla mit hallani.

Kevesen jutnak alkotó magasságba,

ehhez jó képzés szükséges, de nem elég,

tehetség kell hozzá, annak önjárása,

megfejteni a saját idő lényegét.

Elsősorban tárgyi valók szerepelnek,

amivel naponta találkozunk sokan,

környezetünk hona a szerkezeteknek,

épületek állnak, sok-sok jármű rohan.

Mindnek voltak feltalálói valaha,

s bár bevált a kunyhó, ház épült helyére,

közlekedő eszközöknek megnőtt hada,

űrfelé is, de még ülünk ló nyergébe.

Együtt folytonosság-őrzés és változtatás

ad feladatot különböző arányban,

túlnyomó számú, ki nem is tudja talán,

ha úton jár, részesül mily nagy vívmányban.

A karbantartás naponta megkövetelt,

ágyunk, ruhánk és evőeszközök felé,

s voltak, kik könnyítendő ebben részvételt,

gépesítettek hagyományosság mellé.

Mi meg bólogatunk, csettintünk, hogy nohát,

ezt kipróbálom, áldozok rá szívesen,

mert csak úgy töltheti be ember a korát,

vadászik tovább, bár nem ül magaslesen.

Hanem válogatunk sok jótéteményből

oly természetesen, minthogy a Nap felkel,

ki áll a mögött, hogy nem jön füst kéményből,

nem érdekel vevőt, és a termék elkel.

Másként vagyunk eszmei féleségekkel,

összművészetnek nevezhetők mindazok

a javak, vagy inkább szellemi területtel

foglalkozó kifinomult kínálatok,

érzékszerveken keresztüli ingerek,

melyek a lelkünkre hatnak eszünkön át, 

a fogyasztók között van, ha van, a gyerek

is, megtanuljuk, ne legyen a lelkünkön gát,

és ennek közvetítőit megfizetjük,

de az iskolák befejezése után

sem mellőzzük a művelődést, keressük

a korszerűt, haladót, ne legyünk bután.