Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1209.

1209.

Valami egetverő okosság képe,

észbontó ismeret, hősies kitartás,

kísértésnek ellenállás képessége

és egyéb rejtelmes módokon gyakorlás

sejlik fel előttünk, ha az egészséges

életmódra gondolunk, így is közelít

felénk innen-onnan, mihez elégséges

tehetségünk nekünk nincsen, csak sportelit

tudja megvalósítani kiváltságos

helyzete révén, mert teljes idejében

végzi a különleges elfoglaltságot,

mi kell, hogy eredményekben járjon élen.

Ráadásul őket ezernyi segítség

kedvezménye tolja igencsak magasra,

születni kell rá, hogy csapatukba vigyék,

bármely versenyág számára kiválasztva,

s kiskoruktól már arra nevelik testük,

kifejezett célzatosan oly izmokat,

csontozatot, mire átlagot nem eddzük,

bírja a terhelést, végletes fokokat,

szakemberek felügyelik a fejlődést,

az ügyességet is millió órában,

biztosítva hozzá több levegőt, bő vért,

tüdőben, szívben, erek áramában,

mégis azt kell végre tudatosítanunk,

hogy képes rá mindennapi ember is,

megvalósítsa, mi volt eddig csak tabunk,

testi tökély álmát, ha versenyzést nem is.

Nem ördöngősség, irtózni sem kell tőle,

ezt inkább lustaság intézte el velünk,

s „társadalmi állás”, hogy nem jut csak lőre

bor helyett, s ha munkára fekszünk és kelünk,

testmozgásnak annyi elegendő nekünk,

hiszen mennyire el tudunk közben fáradni,

nehéz még másra is fenntartani kedvünk,

kinek van kedve utána még szaladni

vagy súlyt emelni, inkább jártányi erőt

kell gyűjteni pihenéssel, megérdemelt 

kikapcsolódással, vagy fekve heverőn,

mint obsitos baka, ki végre leszerelt.

Pedig sokkal egyszerűbb s szebb ez a dolog,

foglalkozni vele, áldozni rá időt

sem nem megterhelő és hamar megszokod,

sem nem hosszadalmas, de mint igazhívők,

bíznod kell testedben, hogyha kényezteted,

képzeletet felülmúló jóérzettel

válaszol, megajándékoz, ha eteted

éhét, gondtalanabb teljesítményeddel,

mert nem fáradsz hamar, lábad se fájogat,

hátad, nyakad, derekad is épen marad,

ha természetük szerint mozgatsz izmokat,

nyújtod inaidat, lélegzet lankadat,

nyugalmat árasztasz lelkedből testedbe,

hogy az feltöltődjön egyetemességgel,

így egész világot behozva lényedbe,

összhangban a földdel és a magas éggel.