Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1251.
1251
Mindenki szeretne okosnak látszani,
és hivatkozhat a józan észre, ami sok estben
rendjén is lenne, mert nem kell több az élethez jobbadán,
mint mit megtanultunk, tapasztaltunk, átéltünk
és jól emlékszünk rá mindig, ám ennyi tudást
sem elég elővenni a mélyebb összefüggések terén.
No, nem élet és halál nagy kérdésire gondolok
– mi az élet célja, mi vár ránk a halál után –,
bár arra éppen az egyszerű válasz az erős,
hanem az emberség sajátos összetevőire,
amilyen az értelem, amire nincsen egyszerű válasz,
mégis sokakat olyanra csábít.
Meg a világ összetevőire, ami nem igazán merül fel
napi szinten, ahol még a Napjárást is jobb
megszokott módon szemlélni, bár a Hold meg
kacifántos előfordulás, összevissza bukkan fel,
ha egyáltalán, csak sokkal több odafigyeléssel
lehet kiszámolni útját, mint a Napét.
De ha már itt tartunk, csak-csak megkérdezzük,
miről is van szó égitest tényezőkről
alapvetőbbet megtudni, minthogy az egyik nappal világít,
a másik éjjel, egyik melegít, másik nem,
felmerül, miért van ez így, s akkor biz’
túl kell lépni a józanész egyszerűségén, egész más irányba.
Hogy merre, ma már tudománytörténetben
szépen leírt, de még nem olvasta mindenki,
nemhogy megtanulta, megértette volna a lépéseket,
melyek mai ismereteinkhez vezettek,
feltételezve az egész mindenség azonos szerkezetét,
működését, és még a csillagok belsejében is.
Még kevésbé lett közismertté, amit az emberi fejen belül
kutattak, mely megfogalmazás is egyszerűsítés,
hiszen a gondolkodás szintúgy nem csupán ott történő ügy,
ahogy csillagok sugároznak, s ahogy ott
nem minden részletet ismerünk még,
itt is van sok megismerni való, s önboncolás révén
juthatunk hozzá, ami csak képletesen igaz,
mert nincs megfogható benne, hanem az értelmekben
keletkezettek cserélődnek ki egymással,
amit előbb még oda, egymáshoz el is kell juttatni
érzéki eszközök és a külső természet – hang és fény –
segítségével, amivel még nincs vége
a nem mindennapi jelenségvizsgálatnak,
mert lehet fordított is az út, azaz előbb lenne
a szellemi irányító hatás, ami eljut hozzánk
és felfogva válunk értelmessé, de rajtunk is múlik
sokban, mint mellékelt ábraként az emberalkotta
világrészek mutatják nem kis büszkeséggel.
Hogy utóbbit megérdemeljük-e, azon múlik,
mennyire vagyunk csak gépek, teljeskörűen
meghatározottak-e, vagy nagy szabadságfokkal működők,
mely utóbbi ismét valószínűbb, és akkor nagyrészt
a mi érdemünk lesz, hogy józanészen túllépve
vallatjuk a világszellemet felhasználás céllal.
Comments