Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1254.

1254

Van a józan észnek másik oldal is,

mint az érdemtelen hivatkozás rája,

teljesítmény nélkül a teljesítmény leszólása,

s ez a másik sokkal fontosabb, ez az igazi értelme

a józanságnak és az észnek, veszélyt is látó,

de haladást kívánó, éltető hozzáállás jó gyakorlata.

Mert ha kimondja valami új, de megalapozatlanról

a véleményét, mi lesújtó, mert még veszélyeket is

lát benne, nemcsak felszínes, divatos jelenséget,

azt is kimondja, hogy nem eszik oly forrón a kását,

mint van, azaz rajtunk múlik minden,

nekünk kell befogadni, vagy elvetni, ami új.

Rajtunk keresztül zajlik az életünk,

nem valami kívüli területen, s mi dönthetünk

próbaidőszakról, gyakorlásról, hogy majd meglátjuk,

hogy milyen az a javaslat, eljárás, gép,

avagy gondolkodásunkat segítő kütyü, mit valakik

az ő hasznukra bevezetnének, akár ránk erőltetve.

Rögtön gyanús kell legyen e nyomulás, no nem,

mert minden gyanús, mi szembe jön,

hanem hogyha nélkülünk, s talán ellenünkre fejlesztették ki,

úgy érezzük, s nem látjuk át a hosszútávú kifutását,

még pillanatnyi előnyei se terjednek ki mindenkire,

megosztást hoznak a kis és nagy közösségbe.

Vállalnunk, képviselnünk kell, és persze

betartanunk, ami emberségünket jelenti,

adja, biztosítja, megvalósítja és fenntartja

mindenféle világkörülmény között, néha azokkal

a folyamatokkal szembemenve, melyek könnyebbséget

nyújtanának adott esetben, de érezzük mögöttük

a bizonytalanságot a mi értékeink, érdekeink

tekintetében, amivel láthatóan senki se törődik,

sőt elavultnak állítják be, no, ekkor kell résen lenni,

megállítani kétes elcsábulásunkat,

nem odadobván másoknak az életünket,

mondván, ha megnyerte, hagy vigye.

Törekvésünk segítségére lehet

felébreszteni a lelkiismeret képességét

magunkban a következmények előrelátására,

és ezt mindenki mással megvitatni, sarokba szorítva

őket, hogyha nem akarják szempontjainkat,

élet és emberség útját figyelembe venni.

Gondolati birtokunkban van az emberiségről

már igen sok hasznos tudás, de még a

haszontalanságokat is emlékezetünkben tartjuk,

és ha kell fejére olvashatjuk azoknak, akik

ilyesmit ismételnének meg, vagy legalábbis

arrafelé látszik haladni megfontolatlanságuk hada.

Nemcsak senki embert, se semmi emberit

nincs joga feláldozni senkinek, sem napi

bűnös-bűzös eredményért, sem beválthatatlan

ígéretekért, álljunk hát ki magunkért mai várunk

bástyáira harcolni ellenség főként megtévesztő

próbálkozásaival, de felhasználva mindent, mi jó.